Attól kezdve, hogy mit és hogyan mondunk a Télapóról, hogy miket eszünk karácsonykor, vagy mikor hova megyünk az ünnepek alatt, meglepetésként díszítjük a fát, vagy velük együtt, ki hozza az ajándékokat...
Rengeteg a kérdés eleinte, aztán szépen ezek is kialakulnak. Ami biztos, hogy az év talán legszebb időszaka a december. Készülődés, mindenki kicsit emelkedettebb hangulatban van, sokkal több a kedves mosoly körülöttünk. És azt érzem, hogy azóta jött vissza a régi karácsonyok hangulata, amióta gyerekeim vannak. Látni az arcukon a várakozást, a meglepetést, örömöt, ahogy izgatottan bontják az ajándékot.
Szóval nálunk leginkább erről szólnak már az ünnepek. Egyre jobban el tudom engedni, hogy nem sült meg az a bejgli, hogy két héttel karácsony előtt elfogyott a mézeskalács, hiába készítettem előrelátóan öt adagot, hogy a háznak nem minden zugát tudtam kitakarítani. Mert más vette át a főszerepet. Az, hogy nekik örömteli legyen az ünnep, hogy ők azt érezzék, hogy a család az első, és nem a külsőségek.
A legjobb családi időtöltéseink ilyenkor a közös mézeskalács sütés, ahol az ő kis tésztájuk megjárja a konyha minden zugát, és hol két centi vastag, hol két milliméter az az angyal forma, mire a tepsibe kerül, amikor adventi koszorút készítünk, és a legváratlanabb dolgok is rákerülnek (tavaly lego figura a rénszarvas mellé, hogy ne legyen egyedül szegény), vagy amikor elmegyünk a karácsonyi vásárba és eszünk egy jó kis kolbászt nagy szelet kenyérrel, és isszuk hozzá a forró teát.
Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy ilyen jó hangulatban teljenek az ünnepek, egész évben be kell fektetnünk. Nem működik, hogy arra a pár napra összerángatja az ember a családot, mert ha nincs összhang, az ennyi idő alatt nem is lesz.
Próbáljuk minden évszakban megtalálni a közös lehetőségeket, és ezért is működnek a karácsonyok is. Ilyenkor kerül a leginkább előtérbe a szeretet, de fontos, hogy az év minden napja erről szóljon, és akkor az ünnepek is értelmet nyernek.
