7 után nem sokkal ébresztőt fújtak. Szerencsére egy kis mesével még lekenyerezhetők voltak, a gyerekzárral ellátott ajtók miatt pedig nyugodtak lehettünk, így nyertünk még egy kicsi punnyadós időt. 8 körül lementünk reggelizni. Bőséges svédasztal, válogatott finomságok, szavunk nem lehet, valóban. Reggeli után úgy döntöttünk, hogy délelőtt megyünk át a Kalandszigetre, és nem délután, talán addigra még melegebb lesz, és jobb lesz a medence partján lazulni. Jó döntés volt. A 11-es komppal mentünk át (kompos bácsival horgászhattak kicsit a srácok, azután kaptak tőle barackot is, mármint azt az ehető fajtát, nem a fejükre). A szigeten a két nagyobb srác a gyerekpályákat hódította apával, míg én Miront terelgettem a játszótéren. Árnyas, kellemes hely. Mikor a két gyerekpálya tesztelése befejeződött, átsétáltunk a lombkorona szinten lévő tanösvényhez, ahol mintegy 5-10 méteres magasságban sétálhattak a srácok fától fáig. J Aztán vissza a komphoz, ekkora gyerekekkel a 2 óra még bőségesen elég volt, de nagyobb gyerekekkel, vagy felnőtteknek simán jó pár órán át el lehet lenni. A Kalandszigetre amúgy a hotel biztosított nekünk kedvezményes belépést!
Útközben megejtettük az ebédet, majd visszaérve, a szobában kerestük Eliot füldugóját mintegy fél órán keresztül, amit Miron vagy megevett, vagy elvarázsolt, de nem volt hely, ahova nem néztünk be. Így szegény Eliot javarészt kívülről nézte, ahogy a többiek fürdenek, nem kockáztathatunk meg egy fülgyulladást így suli előtt egy héttel. Miron hozta a formáját, és ugyan végig rajta volt a szemem, és láttam is, ahogy a medence felé tart, hiába szóltam neki többször, úgy döntött, hogy karúszó nélkül is belemegy. Én a rokkant derekammal sántikáltam arrafelé, amikor elmerült, hát derékfájás ide, vagy oda, sprint lett belőle. Itt kell megjegyezzem, hogy az úszómester iszonyat éber volt, végig figyelt mindenkire, és velem egyszerre kezdett futni a gyerekért. Én értem oda hamarabb, de valószínű csak mert látta, hogy nekem is meglesz, de nem kérdés, hogy simán kiszedte volna időben ő is. És nem csak azért figyelt, mert addigra már kiabáltam, hanem előtte is, utána is végig pásztázta a terepet. Biztonságban éreztem a gyerekeket ettől.
Engem a kis szaladás totál kényszerpihenőre küldött egy időre, de apa bement addig a srácokkal a játszóházba. A tegnapi lány volt ismét, a srácok nagyon örültek neki, iszonyat sokat játszott megint velük. Vacsoráig ott voltunk. Ezúttal is irtó korrekt kínálattal vártak minket. Ma már kicsit taktikusabbak voltunk, és rögtön az elején kikértünk egy kancsó vizet, mert tegnap nagyon sokat kellett várnunk az italokra, és nem volt víz az asztalon. A kancsó víz azonnal érkezett, de ma az italok is hamarabb elkészültek. Ismét a gyerekek kedvében jártak a gyerek svédasztalnál, de mi sem nagyon tudtunk választani a rengeteg finomság közül.
A vacsorával bevitt kalóriamilliókat kompenzálandó elmentünk egyet sétálni, aminek kis esti kocsikázás lett a vége. Nem tudunk betelni vele, hogy milyen gazdag élővilággal vagyunk körülvéve! Egy rövid séta még a medence körül, majd jó kis kádfürdő a srácoknak. Mikor az előbb írtam a füldugó témát, még sejtésem sem volt, hogy mire befejezem, valahonnan elővarázsolja valamelyikük... Örök rejtély marad, mert nem volt olyan cm2, amit nem néztünk át délután... Esti mese és alvás voltak a napirend következő, és egyben utolsó pontjai. Ha tinikkel, vagy társasággal érkezik az ember, lehetősége van billiárdozni, csocsózni, vagy társasjátékozni este, mi most ezeket kihagytuk, az aktív nap után jólesik a pihenés.
