Ebéd után anyataxi begyűjtötte a csemetéket a különböző lelőhelyeken. Elmentünk még egyet játszózni, amíg apa nem végzett a munkával, majd útnak indultunk. Kisebb forgalmi fennakadásokat kerülnünk kellett, de végül sikeresen pályára álltunk. Nem is volt hosszú az út, a gyerekeknek ideje sem volt belelendülni az utazásba. Annak ellenére, hogy időjósaink szerint két napja szakadni kellene az esőnek, mi gyönyörű napsütésben érkeztünk, és abban is telt a nap hátralevő része.
Ahogy beparkoltunk, bejöttünk, a recepciónál hűsítő welcome limonádét kaptunk mindannyian, majd becsekkoltunk. A fiúk odavannak a chipes karkötőért, amivel ők is szabadon nyithatják a folyosókat, illetve a szobát. Miron a koránál fogva nem chipeset kapott, de ez őt nem akadályozza abban, hogy ugyanúgy odatartsa, ahova a bátyjai, nem értve, hol marad a várt hatás.
Első körben felfedeztük a szobát. Akarom mondani az apartmant. Először találkoztam olyan apartmannal, ahol nem az volt az érzésem, hogy minél kisebb helyen akarnak bezsúfolni minél több helyiséget. Tágas nappali-étkező-konyha, gyerekszoba, hozzá tartozó fürdővel, valamint egy teljesen különválasztható szülői rész, szintén külön fürdőszobával. Igényes berendezés és bámulatos panoráma a teraszról! A gyerekeknek bekészítve kedves kis ajándékok, gyümölcstál az asztalon. A dugaljakban gyerekzárak, a gyerekszobában Mironnak kiságy bekészítve, ismét méretre válogatott gyerek köntösök. Érkezés után nem sokkal Benett kiabált, hogy menjek gyorsan. Beszaladtam a gyerekszobába, ahol Eliot kinyitotta az ablakot, hogy legyen levegő, Miron pedig már félig az ablakpárkányon volt, hiszen pont az ablak alatt van az ágy, ahonnan könnyű dolga volt. Van az ablakon szúnyogháló, de nem hiszem, hogy az megfog egy gyereket. Ezek után még épp bent megbeszélem vele a dolgokat, Eliot már az étkezőről nyíló teraszajtót nyitotta ki. Szóval azok a bizonyos biztonsági zárak, amikkel legutóbb találkoztunk, most is elkéltek volna. (Miron a biztonsági tesztfelelős... Legutóbb az úszómestert tette próbára a kis magánakciójával, most pedig az ablakot tesztelte a másodikon). Később kiderült, hogy van biztonsági zár, csak nem került be a szobánkba, kérésre adnak.
Amíg világos volt, kipróbáltuk a minden igényt kielégítő játszóteret, szemrevételeztük a külső medencéket, majd tettünk egy sétát a korzón. Csodálatos időnk volt, kimondottan kellemes egy sétára. Ha valaki nem hozna babakocsit, a recepción bérelhet, illetve ha kedve lenne családosan két kerékre pattanni, nem csak a szokásos felnőtt kerékpárok állnak rendelkezésre, hanem vannak egész kismotor-, majd futóbicikli mérettől minden gyerekméretben.
Ahogy visszaértünk a sétáról, egyenesen a vacsoraasztalhoz ültünk le. Megterített asztal, bekészített etetőszék. Általában lát az ember egyet-kettőt egy étteremben, és ha szerencséje van, pont jut is. Itt nem számoltam, de minimum 10 db sorakozott az étteremben, és még egy külön teremben láttam legalább másik tízet. A gyerek-svédasztalt itt is megtaláltuk, csakúgy, mint a színező sarkot. Az ételek minősége kifogásolhatatlan! Széles választék, kimondottan ízletes falatokkal. A gyerekek is nagyon jól ettek. Vacsora után pedig következett a várva-várt vízi móka. A wellness részlegbe egy folyosórendszeren át jutottunk el (több épületből áll a szálloda, de minden részről fedetten, folyosón át lehet jutni a spa részlegbe). Két gyermekmedence, csúszdákkal, játékokkal, kinti-benti medence, szaunák, úszómedence... Egyszóval van választék bőven. A két nagyobbnak majdnem mindenhol leér a lába, ami szuper, és a kinti medence vize is igen kellemes hőmérsékletű (az úszómedencét még nem teszteltük). Ami hatalmas, és eddig itt találkozunk vele először, a rugalmas nyitva tartás. Belföldön is, külföldön is azt tapasztaltuk, hogy a wellness részleg 8-kor zár. De vacsora is általában 6-8-ig van, tehát az ember vagy 6 előtt befejezi teste áztatását, vagy rohan vacsorázni, majd rohan még egyet úszni. Itt viszont a vacsora is 10-ig van, a spa pedig 10:30-ig! Kihasználtuk, és vagy este fél 10-ig lent is voltunk! A srácok irtóra élvezték az összes medencét, Benett kétszer átúszta a 16 fokos merülőmedencét is.
Mikor végeztünk, indultunk vissza a szobába. Valahol elnéztünk valami leágazást, és a 2-es helyett a 3-as épületben kötöttünk ki. A mágneszár beengedett minket, de miután rájöttünk, hogy nem a jó épületben vagyunk, vissza már nem jutottunk, hiába lobogtattuk a chipjeinket az érzékelő előtt eszeveszett mód. J Lehetett volna akár bosszantó is, de ami ezután történt, mesébe illett. Úgy döntöttünk, inkább az udvaron keresztülvágunk, úgy jövünk be. És ahogy kiléptünk az épületből, egy rókával találkoztunk. Békésen sétálgatott, keresgélt... A srácok odáig voltak, meg vissza! A róka típusú találkozás után eljutottunk a szobáig, ahol a három haramiát beborítottuk az ágyukba, majd szépen magukra hagytuk őket vagy 3 méter távolból. Már alszik is mind. Úgy érzem, mi következünk.
