A reggeli hozta a vacsora színvonalát. Hatalmas választék, és ismét nem lehetett belekötni. Azt hiszem, az ételek szempontjából nálam ez a hely vitte a pálmát. Ezzel azonban nem csak én voltam így. Benett többször is elmondta, hogy itt a legjobb az étel, ami a kis gourmand szájából igen elismerő.
Reggeli után rájöttem, hogy valószínű a fiammal együtt vissza kéne ülni az első osztályba. Nagy okosan kinéztük a liftben a programot, rákészültünk, beharangoztuk a srácoknak, majd vártunk. És hiába. Mire kiderült, hogy a hiba a mi gépezetünkben van. Az stimmelt, hogy péntek reggel 10-kor lufibohóc volt a program, csak annyi volt a bibi, hogy volt a péntek előtt dátum is, azt meg nagy okosan nem néztünk. Az előző heti programot vártuk nagy izgatottan. Ha igaz lenne a vissza a jövőbe, akár össze is jöhetett volna.
Miután kiderült, hogy csak látszólag tudunk olvasni, kárpótolnunk kellett a srácokat, hát beültünk a kocsiba, és átmentünk Debrecenbe. Mikor pár éve jártunk ott az akkor még csak két nagyobbal, emlékeztünk rá, hogy volt egy szuper játszótér, hát egyenesen oda mentünk, az Ötholdas Pagonyba. Ajándék volt október utolsó hétvégéjén ilyen káprázatos időt kifogni. Míg nekünk lehetőségünk nyílt egy napsütötte padon lógatni a lábunkat, ők meghódították az összes létező zugot a Pagonyban. Élveztük minden percét! Utána még sétáltunk egy kicsit a városban, vettünk magunkhoz némi harapnivalót, majd visszamentünk a szállodába.
Épp időben érkeztünk a délutáni mozihoz, így beültünk a terembe, popcorn és üdítő mellett belevetettük magunkat a jégkorszak rejtelmeibe. Mivel legnagyobb és legkisebb srácunkat nem kötötte le a dolog tartósan, apjuk ott maradt a középsővel, én pedig a másik kettővel felvonultam a második emeleti játszószobába. Egy kimondottan igényes, jó kis játékokkal felszerelt játszóról beszélünk, ami bár nem túl nagy, szerencsére senki nem volt ott rajtunk kívül, így uralták a helyet, meg az összes játékot.
Mikor a film odalent véget ért, a többiek is csatlakoztak hozzánk. És mivel elég későn ebédeltünk, úgy döntöttünk, hogy későre toljuk a vacsorát, és inkább lemegyünk a wellnessbe. Milyen jó döntés volt! Mivel mindenki a korai vacsora mellett döntött, gyakorlatilag miénk volt majdnem az összes medence. A tegnapi zsúfolt medencében is csupán mi lézengtünk, a gyerekmedencében Miron szabadon garázdálkodhatott, és a sóhomokozóban sem volt más rajtunk kívül.
Megkockáztattuk, hogy a vacsoránál már nem olyan lesz a választék, de tévedtünk. Más helyeken futottunk már abba, hogy az utolsó fél órában nem úgy töltik a svédasztalt, de itt még öt perccel a vacsora vége előtt is teljesen új tálcákat tettek ki, tehát aki utolsó pillanatban érkezett, az is a teljes választékkal találkozhatott. És az ízekben ismét nem kellett csalódnunk. A késői vacsora után hamar jött a lefekvés. Nem is bánta senki. De én biztos nem.
