Fiatalabb koromban azt hittem, hogy a nyár a kedvenc évszakom. Valószínű nagy szerepe volt ebben a vízpart nyújtotta élvezeteknek, illetve az iskolai szünetnek, hisz mostanra, hogy nekem igazából mindegy, hogy szünet van-e, vagy nem, rájöttem, hogy talán mégis az őszt kedvelem úgy igazán. A rengeteg gyönyörű szín, az elviselhető hőmérséklet...
És talán az, hogy beköszönt az igazi kiránduló idő. A nyár inkább szól a vízpartról, napozásról, fagyiról, míg az ősz nekem a hulló lombokat, az erdőt, az eső illatát jelenti. Kirándulni pedig bárhol lehet. Egyik kedves időtöltésünk ilyenkor a parkban a gesztenyék gyűjtése. Szinte megunhatatlan, és határt csak a zsebünk, vagy zacskónk mérete szab. Kevésbé ilyen élvezetes, amikor itthon a kertben kell diót szedni. J Lehet, hogy idén azt mondom majd a srácoknak, hogy tulajdonképpen az is gesztenye, akkor lehet, hogy hamar a ládákban terem.
Ősszel valahogy megnyugszik a természet, készül a télre, lecsendesedik. A kirándulások színtere igazából ilyenkor sem más, mint bármely évszakban, csak például jobban fel kell készülnünk hűvösebb időre, esőre, mint nyáron. A lehetőségek tárháza végtelen. Csak Budapesten is számos helyre mehetünk. Régebben szerettük a geocachinget, és talán már a gyerekek is élveznék, lehet, hogy újra fel kéne vennünk a listára. De ott vannak a parkok, a városban lévő kis erdők, a barlangok, és akkor vidékről még nem is beszéltünk.
Mindenképp a gyerekek korosztályának megfelelő távot választunk a túrához, és mindenképp olyan programot, ami nekik való, különben nem csak nekik lesz szenvedés az egész nap. Nálunk szerencsére mindegy, hogy hova indulunk, a srácok ha meghallják, hogy kirándulás, hatalmas az öröm, és indulhatunk is! Most hétvégén még utoljára meglátogatjuk a Balatont, hogy elbúcsúzzunk télire, aztán közelebbi kirándulásokat is tervezünk majd.
