Mindenkinek egy külön táskát csomagoltam. Fiamnak tettem be tartalékként néhány előre elkészített Hipp bébimenüt, ha valami nem ízlene neki. Továbbá hűtés nélküli babapudingokat uszinak, gyümölcslevet, babakekszet a hosszú útra is és az ott tartózkodásra.
Ezenkívül alvóruha, kedvenc játékok, pancsoláshoz úszópelenka (előzetesen e-mailen érdeklődtem milyen feltételekkel tartózkodhat a babamedencében), meleg ruha váltással, ha baleset történne vagy leenné, előkék, sok sok pelus, törlőkendő, popsikenőcs, szóval minden amire itthon is szükség van.
Az utazást Debrecenbe vonattal tettük meg Budapestről. Egy felnőttnek is hosszú és kimerítő a 3 órás út, nemhogy egy 2 évesnek... Többet nem vállalnám, ha lenne választási lehetőségem, már csak az ő érdekében sem. Az első órában még eljátszott aranyosan, csendesen, le tudtam kötni a figyelmét könnyedén. Na de a másik két óra örökkévalóságnak tűnt. Felállt az ülésre, terrorizálta a többi utast, mindent piszkált maga körül, sírt, ordított, nem voltunk népszerű utazó társak, abban biztos vagyok. Utána mikor leszáltunk, a helyi kék villamosra váltottunk jegyet, ami egyenesen el is vitt az Aquaticum bejáratáig. Nagyon szép város, kultúrált tömegközlekedéssel, így körutazásban meg is csodáltuk oda és visszafele a lényegesebb látnivalókat. Azért aki teheri, autóval vágjon neki a rugalmasság, pihenőmegállók, kényelem miatt. Nagyon fontos szempont babával! A vonatozás inkább pár évvel később lesz igazi móka és kaland egy gyerek számára. Ilyen picinek, no meg a szülőknek, utastársaknak inkább csak kimerítő tortúra.
Hasznosnak is bizonyult a sok csomagolt babaétel. Megette mindet, amíg ott voltunk, mert előfordult, hogy a vacsorából nem igazán evett annak ellenére hogy svéd asztal volt. Reggelinél könnyebb dolgom volt: szendvicsek, rántotta, kakaó, csupa olyan étel, amit szeretett. Kaptunk is mindig az asztalunkhoz egy etetőszéket, előre készültek nekünk a hotel szobába is kihúzható ággyal, nagyon figyelmesek voltak. Szegény személyzetet sajnáltam csak sűrű elnézés közepette amilyen kupit hagytunk magunk után 1-1 étkezés alkalmával gyakorolva az egyedül étkezést akaratos önállóságra törekvő drága akkor még 1 szem fiam. De nagyon kedvesek, türelmesek voltak velünk egész idő alatt, 1 percig nem éreztették velünk, hogy problémás vendégek volnánk.
Az első este nehézkesnek bizonyult, ugyanis a fáradtásgtól túlpörgött kis mazsolám sehogy sem tudtam megnyugtatni és nagyon nagyon sokáig fenn volt emiatt. Játszott a szekrény ajtóval, a tükörrel, hiába fektettem le, újra és újra felkelt és vitte a lába a sok újdonság után. Végül köztünk tért nyugovóra, mikor már végképp kimerült és belátta, holnap is lesz nap. A következő este már nyugodtabbnak bizonyult, fürdés után hamar el is aludt. Viszont utólag látom, az ő nyugodt pihenése szempontjából nagyobb szobát kellett volna kérnünk ellenben a 2 ágyas szobával, ahol van külön helység és a napközbeni alvást is könnyebben meg tudtuk volna oldani és így nem zavartuk volna csendes pihenőjét.
Viszont az étkezések, programok között rendelkezésünkre állt a játszószoba ami telis tele volt játékokkal, babacsúzdával, kismotorral, aranyos játszószőnyeggel, fali dekorációval...fiam legszívesebben itt töltötte ideje nagy részét, egy állandó felügyeletet biztosító felnőtt is tartózkodott a szobában, a hangulat a gyerekek körében fantasztikus volt!
Így a rossz idő ellenére is bent vígan eljátszott a kis drágám, nem unatkozott egy percet sem, mi pedig örömmel néztük felfedezéseit az új játékokkal.
Aztán mikor kedvünk szottyant, csak átsétáltunk a fedett kupolás vízi csúzda birodalomba, ahol felnőtt-gyerek egyaránt önfeledten szórakozott. A rossz időnek köszönhetően szinte csak mi tartózkodtunk ott, így kedvünk szerint próbálhattuk ki a felnőtt csúzdákat, míg felváltva őriztük a babamedencében pancsoló, vizet csapkodó kis Alexünket. Nagyon cuki vízköpő, babacsúzda volt a bébimedencében, vittünk neki baba vízipiszolyt, amivel még inkább élvezte a fröcskölés új lehetőségét, lelőtt minden arra sétálót a kis huncut.
Végül sikerült a 3 napot úgy eltöltenünk, hogy jó emlékekkel gazdagodjon. A mai napig emlegeti a csúszdapark és a játszószoba miatt debrecent, pedig immár 4 éve, hogy ott jártunk. Úgyhogy nincs lehetetlen, ha szeretne a család kikapcsolódni, némi szervezéssel, előre gondolkodással még élvezetessé is teheti bármekkora is legyen a legkisebb családtag. Volt alkalmunk többször is elutazni együtt, mikor még csak fél éves volt, vagy 1 éves múlt....mindegyik emlékezetes jó élményként maradt meg bennem és biztos vagyok benne, fiam emlékezetében is! Alig várja a soron következő utazást! Csak már nem egyedüli gyerekként fog részt venni, ugyanis nemrég született egy hugicája, akivel már közösen osztozkodhat az újabb és újabb élményeken.
