Legkisebbke születésnapjára egy beltéri élményparkra esett a választás. Ő azelőtt sohasem járt játszóházban, de a két nagyobb számára is kuriózum az ilyesmi. Hétköznapi napon, a kora délutáni nyitásra érkezünk. Miénk a pálya! Szinte üres a terep, minden eszköz szabadon kipróbálható! Egymás kezét fogva, őrült rohanással vetik bele magukat az élményhabzsolásba.
Anyuka számára is idilli a helyzet, lehuppanni egy kávézóasztal mellé, gyönyörködni a gyerekeimben, ahogy önfeledten, kipirulva ugrálnak, futkosnak, nevetnek. Majd elővenni egy könyvet, vagy a laptopot, és egy kicsit “szabadságra menni”… Ajándék ez a szülinap nekem is!
Egy idő után arra ocsúdok, hogy erős fejfájásom lett… Mi történt itt, a kis oázisomban? Időközben késő délután lett, a játszóház egyre több vendéget fogad, a csend, amibe eddig csak az ismerős kurjantások csendültek bele, szép lassan gyenge zsivallyá, majd kifejezetten durva hangzavarrá fokozódott. Az asztalok körülöttem megteltek, fáradt szülők próbálják szemmel követni a csemetéiket, miközben telefonbeszélgetéseket intézve igyekeznek túlkiabálni a masszív zsibongást. Ez már nem az a nyugalom szigete, ahova érkeztünk. Megtelt élettel: nevetések, sikítások, egy – egy név kiabálása szökik fel a rohanó léptek és beszédhangok alapzajából, gyerekruhák színes kavalkádja hullámzik a szemeim előtt, poharak, tányérok koccannak a büfében, sorban álló felnőttek és gyerekek kígyója tekereg.
Úgy érzem, mindaz a Béke, amit itt ajándékba kaptam, eltűnt, valahol ott ugrál eszeveszetten egy trambulinon, vagy hömpölyög lefelé gyereksikolyok közepette a krokodilcsúszdán, de az is Iehet, hogy riadtan mereszti a szemeit valahol a játszóház egy kis sarkában kuporogva. Azt hiszem, ideje hazaindulnunk…
Megkeresem a fáradt, kiizzadt gyerekeimet, akik felvették a pörgés ritmusát, együtt zakatolnak a tömeggel. Hálás vagyok, látva csillogó szemüket, kissé aggódom, hogyan lesz ebből lenyugvás, de a sok ugrálás, mászás, kúszás, elbújás és átbújás, dobálás és elkapás, lendülés, huppanás megtette a hatását - este kimerülten zuhannak ágyba. Játszóház, köszönjük, hogy vagy, és köszönjük, hogy egy kicsit voltál csak nekünk!
