Talán emlékeztek rá, hogy az idei június nem volt éppen gyümölcsöző a klímaszerelők és jégkása árusok számára. Ahogy közeledett a lefoglalt időpontunk, annál világosabb lett, hogy többet fogjuk használni a meleg kardigánt és a sportcipőt, mint az optimista barátainktól ajándékba kapott óriási felfújható fagyimatracot. Csak reménykedtem, hogy a Balaton legnagyobb szállodájában a nyári őszben is el tudjuk ütni az időt. Másrészt Mary Poppins legyen a talpán, aki három ilyen különböző korú gyereket le tud kötni napokon keresztül. A kicsi ugyanis bruttó hat órát szeretne homokozni és csokifagyit enni (de most rögtön), a középső egyáltalán nem érti, miért ne lehetne a metsző szélben, fél méteres hullámokkal tarkított 19 fokos Balatonban egyedül fürdeni, a kamasz pedig legszívesebben a könyvébe bújva töltené a szünidőt (lehetőleg úgy, hogy véletlenül se látszódjon, hogy köze van hozzánk). Közhelyesen szólva, innen szép nyerni.
Néhány korábbi incidens után nekünk már a zárt és őrzött parkoló is kellemes nyitány volt, amire csak a koronát tette fel a kedves fogadtatás a recepción. Profizmust vártam egy ekkora létesítménytől és nem kellett csalódnom. Már a belépéskor látszott, hogy a szálloda komolyan veszi családbarát minősítését: a kislányom a „gyerek recepció” lépcsőjén állva nézte végig, ahogyan bejelentkezünk (ez nem tartott hosszú ideig, mert nagyon praktikus módon már a foglalás után elektronikusan ki tudtam tölteni a bejelentkezési lapot, amit érkezéskor csak alá kellett írni), így nem a lábamat rángatta, vagy a nyakamba csimpaszkodott: mindent látott enélkül is. A szobában bekészítve várt minket minden, amit kértünk, amit pedig elfelejtettünk, azt az első kérésünkre azonnal hozták. Lakosztályt foglaltunk és több, vegyes szállodai élmény után nagyon jól esett a tágas, sok pakolótérrel berendezett két szoba. Nekünk az egyik legfontosabb szempont, hogy ne egy raktárban érezzük magunkat: legyen hely társasozni, játszani a földön, elvonulni, ne essünk hasra a bőröndökben és az elpakolhatatlan szatyrokban. Itt ez mind megvolt – mi felnőttek pedig a fürdőszoba sarkában található két személyes szaunának örültünk a legjobban.
Az őszies idő miatt egyszer sem kellett panaszkodnunk: a szálloda olyan wellness-fürdő részleggel rendelkezik, amit több közepes város megirigyelhetne. Kinti és benti melegvizes, élményelemekkel felszerelt medence, több gyerekmedence, termálvíz és eddigi élményfürdős karrierünk legjobb sodrófolyosója. Nagy élmény volt például esőben fürdeni a kinti medencében! A medencéken túl pedig ott hullámzott a gyönyörű Balaton, aminek a partjáról esténként a bóklászó kócsagokat, a távoli vitorlásokat (és a szerencsétlenül megfeneklett vizibiciklisták vergődését) szemlélhettük. A szállodai strand lépcsős és homokos parttal is rendelkezik, középső lányunk kivételével (aki azért csak bemerészkedett a vízbe) ezt mi csak homokozásra használtuk – arra viszont annál többet.
A rossz idő azonban rávett minket, hogy alaposan kihasználjuk a szálloda száraz szolgáltatásait is: órákat ültem a legkisebbel a játszóházban, végigpróbáltuk az összes játékgépek (jó sok van belőlük elszórva a szálloda különböző tereiben) és persze foglaltunk bowling pályát is, aminek egy nagyon szép családi délutánt köszönhetünk.
Ottlétünkkor a hotel éttermét éppen felújították, ezért a bálteremben szolgálták fel a bőséges és nagyon finom svédasztalos reggelit és vacsorát. Nekünk nagy áldás volt a gyerek svédasztal, ahol egyrészt minden gyerekünk talált fogára valót (nagy szó!), másrészt egyedül kiszolgálhatták magukat. Na persze ott nyerte a legtöbb pontot a Hotel Azúr, hogy minden este volt fagyi, amennyi beléjük fért.
A szálloda kabalafigurája Azúrka, a sirály, akit a legtöbb gyerek már toporogva várt az ajtóban, nekünk inkább nagy kihívás volt. A kis óvodásunk ugyanis fél minden beöltözött embertől, ezért inkább szorongva pillantgatott az ajtó felé az első vacsorán. Újabb piros pontot kapott a hotel, amikor aggodalmunkat feltárva a recepción megkaptuk Azúrka menetrendjét, így másnap már nyugodtan mehettünk olyankor vacsorázni, amikor nem kellett számítanunk a felbukkanására. De hangsúlyoznom kell, hogy a gyerekek nagyobbik része rajongott a kedves sirályért – de persze azért a mi kislányunknak is akadtak „kollégái”.
A szálloda kedves, fiatal animátorai bőséges programmal készültek az ott nyaraló gyerekeknek, volt vízi vetélkedő, kézműves foglalkozás, családi torna, mini disco. Ez utóbbi annyira érdekes volt a kicsinek, hogy még Azúrka jelenlétét is könnyebben vette.
Azt is fontos megemlíteni, hogy a Balaton-parti városka idén ünnepli 60 éves évfordulóját és ennek örömére teljes pompájában ragyog: gyönyörű a főtér és parkok rengeteg játszótérrel és igazi nagybetűs élmény a felújított víztorony. Számtalan lehetőséget kínál a környék: van állatsimogató, sétahajózás, ásványmúzeum. Mi inkább a kisebb autóútra található balatonfűzfői bobpályát választottuk.
Visszatérve az eredeti kérdésre: mit is lehet csinálni egy szállodában a Balaton parton? Játszani, együtt lenni, pihenni, élvezni a gyerekeink társaságát, jókat enni, beszélgetni, kikapcsolódni és persze NYARALNI csupa nagybetűvel.
Te is kipróbálnád? Itt találod az aktuális ajánlatokat!
