Aki szorgalmasan követi a bejegyzéseinket, az tudja, hogy mi a többséghez képest alternatív módon éljük az életünket: otthon tanulunk, otthon dolgozunk. Mivel egy szuper nyaralással zártuk a nyarat, elvileg kipihenten vágtunk bele a szeptemberbe. Ez sajnos így nem teljesen igaz, mert egy otthonoktató családnak is rengeteg a teendője tanév elején: megérkeznek a tankönyvek, megvesszük a füzeteket, átnézzük a kinőtt ruhákat és főként a rengeteg különóra időpontja is kialakul. Az első két hét ilyen szempontból mindig bizonytalan és lassan zökkenünk bele a kerékvágásba. Sokfelé járnak a mi gyerekeink: zenélnek, rajzolnak, táncolnak, sportolnak, így annak ellenére, hogy nem járnak iskolába, ugyanolyan izgalommal várják az évkezdést. Arról nem is beszélve, hogy a szép új tankönyvek, amiket egész évben használunk majd, nagyon csábítóak, így a délelőtti tanulásainkat is övezi ugyanez az izgalom. Várjuk már a rendszert a nyári lazulás után. Amit ennél is jobban várunk, az az újabb utazás, ezúttal Kehidakustányba. Még sosem jártunk erre, úgyhogy ez egy újabb felfedezésre váró terület. Sokat tanultunk az első utazásunkból: nem is olyan egyszerű bemutatni egy ilyen hétvégét úgy, hogy ti, az olvasók is belelássatok a nyaralásunkba, lássátok a szálláshely kínálatát és a környékbeli programokat.
A dátumot beírtuk a naptárba, a bőröndöt nem tettük el túl mélyre és szorgalmasan lessük az időjárás jelentést. Addig pedig kialakítjuk az új, ez évi életünket és belemerülünk az új tudásba, amit ez az év kínál egy negyedikesnek és egy másodikosnak - no meg egy éppen egy évesnek, talán neki van jelenleg a legtöbb tanulnivalója!
