Összeszedelőzködtünk és levonultunk reggelizni az étterembe. A svédasztalon szalámi, zöldségek, sajt, vaj mellett házi baracklekvár fogadott bennünket és természetesen italok. Reggeli után rollerekkel és babakocsival felszerelkezve elindultunk a falu látnivalóit megnézni. Már tegnap, amikor beértünk a faluba láttuk az Árpád kori Szent István templomot, amit feltétlenül meg szerettünk volna nézni. Hamar kiderült, hogy a guruló járműveket otthon kellett volna hagyni, mert az útfelbontásoktól lehetetlen volt rollerezni és babakocsizni. Nagy nehezen végigszenvedtük azért őket a falun, megcsodáltuk a pincesort és a szép házakat. A templom egészen mesébe illő, fallal körülvett apró erődtemplom. Felhívtuk a kapura kiírt telefonszámot és hamarosan egy kedves hölgy érkezett, aki beengedett minket és bemutatta a templomot, elmondta a történetét és válaszolt a kérdéseinkre. Tényleg meseszép volt, főként, hogy még az elmúlt hétvégi esküvői dekoráció is fent volt.
A másik programunk is hasonlóan érdekes volt, ehhez vissza kellett csorognunk (döcögnünk, rázkódnunk) a panzióhoz. Pontosan a Malomkert Panzióval szemben tekinthető meg az Antal-féle vízimalom, ahol szintén érdekes és kimerítő tárlatvezetést kaptunk. A vízimalmot valamikor a Börzsöny patak vize hajtotta, de évek óta nincs annyi víz, hogy be lehessen indítani, pedig teljesen működőképes. A valamikori lakószobában megnéztük a malomtörténeti kiállítást és utána meghallgattuk és megpróbáltuk megérteni, hogyan működött valamikor ez a malom - bebújtunk, bemásztunk mindenhová, ahová lehetett. Nagyon tetszett a lányoknak és persze nekünk is. Meg is állapítottuk, hogy kedves, segítőkész emberekből nincs hiány ebben a faluban.
Ekkor már bőven benne jártunk az ebédidőben, ezért visszamentünk a szállásra és megebédeltünk - ismét valami nagyon finomat, de ezt itt már megszoktuk. A délután a lazításé és kikapcsolódásé volt: jakuzziztunk, játszótereztünk (ezúttal a panzió melletti nagyobb játszótéren), ping-pongoztunk (ezúttal én vesztettem...) és sziesztáztunk egyet a szobában, amíg Abi aludt. Ez alatt a lányok bekapcsolták a tévét. Azt hittem, mikor megérkeztünk, hogy az lesz a sláger, hogy van tévé a szobában, mivel nekünk otthon egyáltalán nincsen, de kellemes meglepetésemre annyi tennivalójuk volt, hogy mindezidáig eszükbe sem jutott tévét nézni. Most is zokszó nélkül kikapcsolták, amikor a pici felébredt.
Ekkor a kötelességé volt a főszerep: videóztunk, fotóztunk, hogy alaposan be tudjuk majd mutatni nektek ezt a kedves kis helyet. Utána sétáltunk egy nagyot a falunak azon a részén, ahol még nem jártunk. Mivel úgy döntöttünk, az útfelbontások miatt kihagyjuk a biciklibérlést (pedig a ping-pong asztal mellett ott sorakoznak a felnőtt és gyerekbiciklik), ezért Borival kettesben meglógtunk egy fél órára futni, hogy legyen valami sport is. A Börzsöny patak medrét követtük és ezen a részen gyönyörű parasztházakat, erdei kis házikókat láttunk és eljutottunk a kisvasút megállójához, amin holnap fogunk utazni. Sokáig nem nézelődtünk, mert sejtettük, hogy Abigél már hiányol. Este együttlét, társasjáték, meseolvasás, ahogy mindig, csak ezúttal mi is nyugodtabbak, ráérősebbek voltunk, mint otthon, ahol altatás után vár a mosatlan, meg a napközben elmaradt munka. Utolsó éjszakánk kezdődik a Malomkert Panzióban és holnap felfedezzünk a Börzsönyt!
