Hagyományőrző kalandozások a Nádasdy-várban
Vasárnap délután kellett Celldömölkre érnünk, akkor foglalhattuk el a szobánkat, de persze mint nagy utazó család, már hamarabb elindultunk. Vasárnap reggel már Sárváron voltunk, ahol még sosem jártunk, és nekünk muszáj minden útbaeső várat megnézni. Valamivel fél kilenc előtt értünk Sárvárra, ahol a Nádasdy-vár kapujában hatalmas molinó hirdette, hogy éppen háromnapos hagyományőrző happening zajlik. A várkapuban álló strázsáktól, akarom mondani, azok mai modern megfelelői a szekuritisektől kérdeztük meg, hogy a korai időpont ellenére, látogatható-e a vár. Ők megnyugtattak, hogy ebben a három napban a vár folyamatosan nyitva van, jegyet sem kell váltani. Bementünk hát a várudvarra, ahol mesebeli látványvilág fogadott minket. Az ország különböző pontjairől érkező hagyományőrző egyesületek bizony akkor ébredeztek a várban és az azt körülölelő kertben felvert, korhű sátraikban. Akik már fent voltak és reggeliztek, azok is autentikusan tették: köcsögből itták a tejet, fatányéron volt a kenyér, deszkán szeletelték a kolbászt. Fantasztikus volt! Látszott előző nap a már ismerős társaságok jót bulizhattak, voltak, akiket csak úgy a sátor előtt, török gúnyában érte az álom. A gyerekek nem győzték kérdezni, hogy ez most igaz vagy csak játék?
Mint megtudtuk fél 2-kor csatajelenetet adnak elő a hagyományőrzők a vár mellett, így elhatároztuk, hogy azt megvárjuk. Kicsit soknak tűnhet az idő reggel 9-től délután fél 2-ig, de gyorsan elröppent: a gyerekek a hagyományőrző játszóházban diót törtek egy ügyességi játék során, de kukoricalisztet is őrölhettek. Aztán voltak koncertek, sőt kézműves portékákat árusító piac is. Itt vettem egy csodaszép, hazai, kézi készítésű törülközőt.
Irány a vulkánhotel!
Fél három körül értünk a Jufa Vulkán Fürdő & Restortba, ami a KidsOasis három szélforgójával büszkélkedhet. Egyből elfoglaltuk a szobánkat, ami iszonyatosan tetszett! Imádom az ilyen egyszerű, de nagyszerű berendezéseket. Imádom az olyan enteriőröket, ahol látszik nagy gondot fordítottak az egyedi bútorok megtervezésére, és kifejezetten fontos volt a praktikum, ám ez nem ment a design rovására. A szoba berendezését letisztult funkcionális bútorok alkották, de a fa alapanyag meleggé és barátságossá tette a helyet. A térben egy egyszemélyes ágy, valamint egy franciaágy volt, utóbbi fölé pedig egy egyszemélyes emeletes ágyat hajtottak le, hiszen mi négyen voltunk. Mondanom se kell, a hatéves Bálint fiam odáig volt az emeletért, én pedig azért, hogy ez a tér egy három, de négyfős családnak is tökéletes lehet, sőt, ha többen lettünk volna, a szomszéd szobával is össze lehetett volna nyitni a mi lakrészünket. Az pedig külön öröm volt, hogy egy hatalmas és éppen virágzó napraforgóföldre nézett a teraszunk.
Miután lecuccoltunk, és felvettük a fürdőruhát egyből a strandfelé vettük az irányt. Mivel vasárnap jó idő volt, de késő délután lévén már nem tűzött úgy a nap, a kültéri csúszdás gyerekmedencénél vertünk tanyát. Ezt a medencét el sem hagytuk aznap, a gyerekeknek annyira tetszett, hogy végre a pici, babacsúszda helyett egy nagyobb, de akkora csúszdán csúszhattak, amit önállóan is tudtak használni.
A strand tényleg gyerek- és családbarát! Van például pelenkázóval felszerelt öltözőfülke, ami pici babás szülőknek igazi áldás. A strand területén nem kell harcolni a napozóágyakért, van bőven belőlük, ahogyan árnyékolóból is. Borának kifejezetten tetszett, hogy a mosdóban volt “babacsap”, így egyedül tudott kezet mosni, ahogyan az óvodában is.
Strand, bringa, strand
Másnap reggel már mindkét gyerek 8:17 perckor a szobában ugrált úszógumival a derekán, hogy azonnal induljunk a strandra! Körülbelől 11 óráig mást sem csináltunk, csak az óriás csúszdán csúsztunk. Aztán úgy gondoltuk, ebéd előtt még tekerünk egyet, és a szállodában bérlet kerékpárokkal eltekertünk a Ság hegy lábáig. Az út a kisváros csendes részét vezet, de a hegy lába előtt elég meredekre vált az út. Idáig mentünk, mert a kisebbik csemete már nagyon a délutáni alvás után vágyakozott. Egy gyors ebédet követően, a szobába érve mindenkit villámgyorsan elnyomott az álom, több mint két órán keresztül durmoltunk, így majdnem teljesen átaludtuk a délutáni strandolásra szánt időnket. De nem volt gond, hiszen az este 6-tól egészen 9-ig tartó vacsoraidőbe még bőven belefértünk, így este 7-ig ismét az óráis csúszda volt a program. Pontosabban a férjemnek meg a két gyereknek, mert én hamarabb meguntam, így picit lazítottam, míg ők szórakoztak, szaunáztam, aztán pedig úsztam.
Ezen az estén az étterem teraszán ettünk a szabadban, szuper volt! A svédasztalos reggelit már más szállodákban próbáltuk, de a svédasztalos vacsora nekünk újdonság volt, de szerintem egy kisgyerekes családnak a legideálisabb megoldás! Mi legalábbis akárhányszor beülünk valahova a gyerekekkel enni, nem tudnak olyan kis adagot hozni, hogy minden elfogyjon, ez a pazarlás miatt irtózatosan zavar engem. A másik pedig, hogy a gyerekek sokszor két-háromféle kaját is ennének, persze mindegyikből csak pár falatot. Persze az étlapról nem tudunk nekik ennyiféléből ilyen pici adagokat kérni, de egy svédasztalos vacsoránál ez nem gond. Bora lányom első este például néhány darab szószos tésztát evett, majd egy kanál rizst, és ezeket egy csésze húsleves követette – mindenből pont annyit és olyan sorrendben evett, ahogyan szerette volna.
Az étteremben egyébként babaszék, műanyag poharak, tányérok, tányéralátétek várják a családosokat. De a közelben lévő játszókuckó is megkönnyíti a családi étkezéseket. Mi például a férjemmel szeretjük reggel komótosan meginni a kávéinkat, így amikor a gyerekek végeztek az étkezéssel, de mi még kávéztunk, elmentek a játszóházba játszani. Ők nem türelmetlenkedtek, mi nyugodtan kávézhattunk.
De még sok-sok pozitívumot tudok felsorolni a szállással a kapcsolatban: maga a hotel nem óriási, emberléptékű és barátságos. Aki szeret kempingezni, az ezt megteheti a Jufa kempingjében.
Harmadik nap, strand és kirándulás
A harmadik, utolsó napon délelőtt 10 óráig kellett elhagynunk a szállást, mivel 9-kor nyit a fürdő, mi ekkor adtuk le a szobakulcsokat. Így nyitástól még egy másfél órát csúszdázott a férjem a gyerekekkel, míg én picit napozhattam. Mindenképpen az utolsó napon is ki akartuk használni az élményfürdő adta lehetőséget, de mivel meg szerettük volna nézni a Vulkánparkot és ezen a napon haza is kellett érnünk, jól be kellett osztanunk az időnket, közben tekintettel kellett lennünk a gyerekek délutáni alvásidejére is.
Nem sokkal 11 óra előtt már a Kemenes Vulkánparkban voltunk, ami Celldömölk határában a Ság hegy lábánál található. Maga az épület szerintem kissé félelmetes, indusztriális stílusban betonból és fémből készült. Maga a kiállítás érdekes volt, főleg a kőzetek és a vulkánok iránt rajongó fiamnak, de lehetett volna interkatívabb is. Ami számomra kellemes meglepetés volt, hogy a múzeum boltja tele volt hazai design ajándéktrágyakkal. Mint később a honlapjukon olvastam, 2014-ben egy ajándéktárgy-tervező pályázatot is kiírtak, a tárgyak egy része innen származik. Vettem két tűzzománc kitűzőt, az egyik egy zokni-szandál, a másik pedig egy sátor.
A Vulkánpark után a Ság hegy felé vettük az irányt. Egy darabig autóval is fel lehet menni, de a parkolótól gyalog kell továbbkaptatnunk. Meredek, de nem hosszú az út, kisgyerekkel is simán teljesíthető. Mindenképpen érdemes felmenni, hiszen a kőbánya miatt “kibelezett” hegy jól mutatja a vulkántevékenységeket. Ebből a bányából származik Bécs sok utacköve, ahogyan a vulkán hotel egyik karbantartója mesélte nekünk, míg a biciklikre szerelte fel nekünk a gyereküléseket. A hegyről lefelé másik úton, az emlékműtől lefelé vezető lépcsősoron jöttünk le, itt a bánya egy régi, beton és vas monstruma emelkedik ki a burjánzó természetből: a kőosztályozó. Igazán izgalmas látvány.
Mire végeztünk a túrával a gyerekek elég fáradtak lettek ahhoz, hogy hazafelé vegyünk az irányt, és hogy végigaludják az utat.
Ha kedvet kaptál, és te is örömmel elmennél a családoddal a Jufa Vulkán Fürdő & Restortba, kattints ide!
