Kálvária-domb
A napot a gyerekszemmel nézve legfárasztóbb programmal kezdtük, hiszen tudtuk, hogy a strandról már nem fogjuk tudni elcsábítani a kicsiket még egy kisebb kirándulásra sem. A katolikus templom mellett találkoztunk a Petőfi téren, innen a Kossuth úton csigatempóban is néhány perc alatt a Malom-völgyi-patakhoz értünk, majd rögtön a patak után jobbra felkanyarodtunk a dombra vezető ösvényre. Ez egy kicsit meredek, de rövid erdei út; a babakocsis közlekedést a kövek és a lépcsők miatt nem ajánlom, bár láttam egy anyukát, aki hősiesen végigküzdötte magát a nehezített pályán a gyermekét tolva. A mi ovisaink felrohantak a csúcsra, ahol már a tiranoni emlékműnél csodás kilátás tárult elénk. A Maróti Géza által tervezett monumentális emlékműegyüttes egy füves fennsíkon helyezkedik el, így nem csoda, hogy a gyerekek fogócskázásra kiváló területnek minősítették a placcot. Mi azonban inkább továbbtereltük őket a közeli Kós Károly-kilátó felé. Néhány lépcső megmászása után az előbbinél még szebb panoráma fogadott minket: Zebegény háztetői vidáman bukkannak elő a fák közül, mozdony zakatol, a lassan hömpölygő Dunán hajók úsznak, a háttérben pedig méltóságteljesen magasodnak a Pilis vonulatai. A Dunakanyar egyszerűen meseszép! Miután kigyönyörködtük magunkat a látványban, a Kálvária-kápolnánál elkanyarodva lesétáltunk a dombról a keresztutat megjelenítő stációs házikók mentén.
Rétesház
A kis kirándulás után a gyerekek is egyértelművé tették, hogy ideje pótolni az elégetett kalóriákat: irány a híres zebegényi Rétesházat! A rétesek egy takaros kis fehér házban készülnek, bent azonban csak elvitelre lehet rendelni. Szerencsére a Rétesház a Malom-völgy kellemes zöldjében található, így mi még örültünk is, hogy a patak partján letelepedve fogyaszthatjuk el a zsákmányt. A választék bőséges, és nem okoz csalódást: a klasszikus meggyes-mákos, túrós, barackos ízeken kívül sós töltelékkel is kapható a rétes: én egy spenótos-ricottásat, a barátnőm pedig egy a káposztásat kóstolt, és mindketten elégedettek voltunk a választásunkkal.
Szabadstrand
A Kossuth úton visszasétálva újra a falu központjában találtuk magunkat, ahol megcsodáltuk a Kós Károly által tervezett Havas Boldogasszony-templomot, a nyomós kútnál megtöltöttük a kulacsainkat, majd az alagúton áthaladva kiértünk a Duna-partra. Itt egy kisebb meglepetés fogadott minket: a magas vízállás miatt a part gyakorlatilag eltűnt, így a máskor sétálóútként funkcionáló, egy szinttel magasabban lévő homokos-füves ösvényre tudtunk lepakolni. A gyerekeket mindez nem zavarta, ők boldogan saraztak és pancsoltak a sekély vízben, közben tátott szájjal nézték az előttünk elhaladó hajókat. A panoráma persze itt is gyönyörű, sőt még lángos is kapható, úgyhogy gyorsan elrepült a délután.
Hajózástörténeti Múzeum
A mi zebegényi napunkból végül sajnos kimaradt a Hajózási Múzeum, pedig a Kálvária-dombról leérve eredetileg be szerettünk volna térni a Szőnyi István úton található épületbe megcsodálni a hajómodelleket, hajófelszereléseket. A gyerekeink viszont ezt már nem bírták volna cérnával, ám ha ti nagyobbakkal fedezitek fel a környéket, ne hagyjátok ki Magyarország első hajózási múzeumát, amelyet Farkas Vince hajóskapitány alapított a több évtizeden keresztül felhalmozott gyűjteményéből.
Ha pedig beleszerettél a Dunakanyarba, ajánlom az Irány a Dunakyanyar! mese útikönyvet, ami még több kirándulás tippel szolgál méghozzá a mese nyelvén, azért, hogy minél jobban felfedezhessétek ezt a csodás régiót.
https://kidsoasis.hu/mesekonyv/
