Sokkal egyszerűbb lenne azt kérdezni, mi az, amit otthon hagyunk? A rövid és tömör válasz: semmit. A kicsit bővebb: majdnem semmit.
Ha indulás előtt végignézek a futárszolgálatnak összekészített dobozokon, egy pillanatra mindig átvillan az agyamon: most nyaralni készülünk vagy költözünk? De komolyan! A gyerekek még az utolsó gumikacsát is képesek lennének becsomagolni a dobozokba minden eshetőségre felkészülvén. Férj meg épp ellenkezőleg: legszívesebben csak azt a ruhát vinné magával, amelyben utazik és legfeljebb plusz egy váltást. Én meg ott állok a két fél között és amíg az egyik kezemmel a gyerekek által felhalmozott dolgokat próbálom kiszelektálni, a másikkal Férj cuccai közül próbálok még néhány további váltás ruhát becsempészni a gumikacsák közé. (Aztán persze nem kell sokat várni, hogy fény derüljön az igazságra: már a közös pihenés második napján egyértelművé válik, az elcsomagolt cuccok háromnegyedére semmi szükségünk nincs és nem is lesz…)
A két véglet között ott van az arany középút, vagyis azok dolgok, amelyeket tényleg tutira nem kellene otthon hagyni…, de persze mindig ezek azok, amelyek aztán végül mégiscsak otthon maradnak és vagy még idejekorán észrevesszük és gyorsan visszafordulunk… vagy nagyon messziről fordulunk vissza, mert a KidsOasis ajánlatából gondosan kiválasztott és leszervezett nyaralás tizenegy napját végignyűglődni nagyon nem menő az otthon felejtett kedvenc és pótolhatatlan plüssállat miatt.
Mert ugye azt senki nem gondolja komolyan, hogy egy belföldre szervezett közös családi pihenés legfontosabb/elmaradhatatlan kellékei közé a rendszeresen szedett gyógyszerek (recept azért mindig legyen nálunk!), tisztálkodó szerek, cipők, ruhák és más ehhez hasonló “hétköznapi” dolgok tartoznak?! Á, dehogy. Ezeket ugyanis - bár nagyon bosszantó, hogy hazaérkezés után példáuul dupla mennyiségű vízicipőn kell átverekedni magunkat az előszobában, mert a biztonságos strandolás érdekében kénytelenek voltunk újakat venni, mert otthonhagytuk a jól bevált példányokat - bárhol be lehet szerezni, ha véletlenül kimaradtak volna a csomagból, ellenben az otthon illatát őrző nyunyi (=alvókendő), alvós plüssállatok tömkelege, a kedvenc, rongyosra olvasott könyv, az én szememben teljesen kiszínezett, de a gyerek szem számára még apró hiányosságokkal bíró kifestő semmi pénzért nem pótolható.
A családi csomagolási technológiában szerzett több éves tapasztalatom ellenére azt mondom: inkább vigyünk (sokkal) több - nekünk, felnőtteknek feleslegesnek tűnő - cuccot, mint hogy a nyugalom megzavarására alkalmas hiány mutatkozzon a gumikacsák és plüssállatok létszámában!
