Ennek a hozzáállásnak azonban megvannak a maga előnyei, no és persze árnyoldalai is. Első gyereknél pedig pláne. Hiszen, hiába készül az ember lánya a nagy feladatra hónapokon keresztül, sokmindennel csak szembesülünk, amikor már megszületett a baba.
Viszont ösztönök ide vagy oda, egy elsőgyermekes anyuka gyakran tud olyan dolgokat is csinálni, amelyek teljesen feleslegesek, fárasztóak és főleg bosszantóak. Én ezt hívom bénázásnak, már legalábbis magamra ezt szoktam mondani, de szerintem sok anyuka van ezzel pontosan ugyanígy és ezen sorokat olvasva most mosolyognak egyet.
De mit is értek ez alatt?
Nem is olyan régen nálam volt egy okosóra, gondoltam megnézem, hány kilómétert talpalok csak itthon egy nap. Döbbenetes eredményre jutottam aza épphogy 50 négyzetméteres lakásban mintegy 6 kilómétert sikerült gyalogolnom, úgy, hogy egész nap ki sem mozdultunk a házból a rossz idő miatt.
Nap végén be kellett látnom, hogy hol voltak azok az üresjáratok, amelyek csak a saját magam fárasztását szolgálták, semmi mást.
Hasonlóan bosszantó dolog az, amikor épp indulni készülünk. Mondjuk autóval, hosszabb-rövidebb távra és valamit elfelejtünk eltenni a táskába. Szinte biztos, hogy mikor már úgy több utcányi távolságra vagyunk az otthonunktól, akkor derül ki, hogy ezt vagy azt nem vittünk magunkkal.
Legutóbb például pelenkát nem vittem... és persze, kellett volna...
Jót nevettem is később, mert épp aznap este találtam egy képet a Pinteresten, ami a kocsiban való gyerekcuccok tárolásáról szólt. Ekkor csaptam én is homlokon magam, hogy mekkora ötlet, mindenből mindig tartani valamit a kocsiban is, amit csak ott használunk.
Úgyhogy ezen felbuzdulva már rendeltem is egy jó kis rendszerezőt, amibe már ki is találtam, hogy mi-mindent fogok belepakolni. Például, pelust, popsitörlőt, krémet, egy-két bontatlan kis babavizet (bár ez szokott lenni a kocsiban, mert sokszor épp akkor kél lába a cumisüvegnek, amikor indulni készülünk), némi táplálékot (a hirtelen éhenhalás ellen), kisebb, de annál kedveltebb játékot, zsepit és még néhány apróságot.
Szeretem a praktikus dolgokat, így nem is értem, ez eddig miért nem jutott az eszembe. Annál is inkább várom már, hogy megérkezzen ez a kis rendszerező, mert épp most készülünk szállást foglalni, amolyan őszi vakációzásra egy hozzánk közeli gyerekbarát szállodába, így az utazás során is biztosan nagy hasznát fogjuk venni az új "családtagnak".
