Miért alakult ez így? Igen egyszerű oka van: öt gyerekünk van és a családunk kiterjedéséhez viszonyítva kicsi az autónk, amely természetesen még így is lényegesen méretesebb, mint a nagy átlag, de nekünk akkor is szűkös, tehát - még felszínes és szaggatott - alvásra is tökéletesen alkalmatlan, pláne hét ember számára. Ráadásul van egy lányunk is, aki nehezen küzd meg a kanyarokkal és buckákkal, más szóval tengeribeteg. Ezek így együtt épp elég indokot szolgáltatnak arra, hogy ne akarjunk az éjszaka leple alatt útnak indulni.
Őszintén szólva el se tudnám - nem is akarnám - képzelni, hogy milyen klassz dolog lehet éjjel megállni a vaksötétben, hogy Nagylányt fél perc alatt biztonságos távolságra juttassam az autónk kárpitozott belső részétől úgy, hogy közbe ne essünk bele az árokba, ne szurkáljon agyon a csalán és ne tévesszük egymást szem elől.
Mondjuk a nappali utazás is rejt váratlan helyzeteket és izgalmakat. A legtöbb vendéglátó helyen délután kettő után lehet elfoglalni a szállást és a vacsora 6-7 óra körül van. Namármost, a mi legkisebb gyerekünk ebéd után, egy óra felé zuhan az ágyba és nagyon rossz esetben is fél négykor kel fel leghamarabb, de van hogy fél ötkor úgy kell ébresztgetni, hogy most már ideje lenne kikapcsolni a szundi üzemmódot, mert így meg éjszaka nem lesz alvás (de persze lesz, mert igencsak jó az alvókája).
Ebből kifolyólag két lehetséges változat közül választhatunk: vagy kikönyörgöm a vendéglátótól, hogy még délután két óra előtt elfoglalhassuk a szállást - elfogadva, hogy nem lesz makulátlan tisztaság minden sarokban az első napunkon..., majd csak a másodikon.
Ha a kérésünk pozitív visszhangra talál, akkor kora reggel nekivághatunk az útnak és még azelőtt megérkezhetünk, hogy Legkisebb nekiáll panaszkodni az éhség miatt és a nagy bömbölésbe belefáradva, végül elalszik az autóban. Ennek a megoldásnak a hátránya, hogy Legkisebbnek nincs ideje felfedezni az új helyet, a rögtönzött ebéd után egy ismeretlen kiságyban kell álomra hajtania a fejét... ez némi hanghatással szokott járni, még szerencse, hogy soha (?!) nem hagyjuk otthon az alvós állatot és nyunyit.
A másik lehetőség, hogy a délutáni otthoni alvás után ülünk be a kocsiba, hogy nekivágjuk a kalandnak. Ennek az előnye, hogy kipihent gyerekekkel öröm kocsiba ülni, hátránya, hogy későn érkezünk meg az úti célhoz, ezzel minden esti program eltolódik és a megszokottól később kerülnek ágyba. De végül is másnap lehet sokáig aludni..., illetve csak lehetne, mert valami rejtélyes oknál fogva a szünidei napokon nincs semmi, ami a gyerekeket az ágyban tartaná addig, amíg mi is össze nem szedjük magunkat - elvégre pihenni jöttünk vagy mi a szösz -, nem úgy, mint az iskolai időszakban, amikor mágnesként vonzza őket az ágy minden egyes reggel.
Mindegy, hogy éjjel vagy nappal utazunk, lényeg, hogy zökkenőmentes legyen az indulás és az érkezés, a lehetőségekhez mérten pedig mindenki kipihenten vágjon neki a közös családi programoknak.
