Alapos tervezés előzte meg az utat. A baba kényelme és biztonsága természetesen elsődleges szempont. Habár az autósülésben kényelmes neki, ilyen hosszú útnál mindenképpen tegyünk többször is pihenőt, hogy kicsit kinyújtózzon, hiszen ahogy az órákon át tartó üléstől nekünk, felnőtteknek is elgémberedik a testünk, úgy ugyanúgy neki is.
Emellett fontos, hogy minden olyan dolog, amire útközben szüksége lehet, a közelünkben legyen. Legegyszerűbb, ha a pelenkázó táskába pakolunk mindent: pelenkát, popsi törlőt, popsikrémet, utazós pelenkázós alátétet (erre a funkcióra jó a textilpelenka is), váltóruhát (saját tapasztalat: mindig eggyel többet készítsünk, mint ahányra először gondolunk!), játékokat, cumit.
A legnagyobb félelem egyébként a pelenkacsere kapcsán merült fel bennem. Hol cseréljük ki a pelenkát?
Fogalmam sem volt arról, hogy az autópályán lévő benzinkutakon és éttermekben egyáltalán lesz-e lehetőségünk erre, és ha igen, mindezt milyen körülmények között ejthetjük meg, hiszen voltam én már olyan fizetős mellékhelyiségben, ami hetek óta nem látott takarítót… Mert ugyebár a szoptatást egyszerűen meg tudjuk oldani egy parkolóban is, ablaksötétítő fel, cici elő, és máris boldogan lakmározhat a baba (szerencsések vagyunk, hogy a lányunk anyatejes, tápszerezés esetén ez egy újabb nehézség), de a pelenkacserét mégsem csinálhatom a hátsó ülésen. Szóval, ettől féltem leginkább, végül pozitívan csalódtam, hiszen bárhol (értem ezalatt a nagyobb benzinkutakat) álltunk meg Ausztria és Magyarország területén, mindenhol gondoltak a legkisebbekre is.
A másik fontos kérdés: mivel kössük le 10 órán keresztül a gyermekünk figyelmét? Ha mákunk van, akkor az autó mély álomba rázza és majd csak a hasa figyelmezteti pár óránként arra, hogy fel kellene kelnie egy kicsit. Ha nincs szerencsénk, és ez egy 5 hónapos babánál elég valószínű, akkor nincs mese, elő kell vennünk az összes létező játékot, amivel kb. negyed óráig elszórakozik. Ezután jöhetnek a mondókák, végső elkeseredettségünkben megpróbálkozhatunk a cirkuszosokat megszégyenítő mutatványainkkal lekötni szeretett gyermekünk figyelmét. Ja, hogy erre is rá fog unni fél percen belül, mert ő minduntalan ki akar jönni az autósülésből? Ha pedig nem teljesítjük az ő akaratát, és biztonsági okokból ugye ezt nem tesszük meg, akkor úgy dönt, hogy „megjutalmaz” bennünket egy igazán fülsiketítő „gyerekdallal”. Mit lép erre a szülő? Naná, hogy még hangosabban elkezdi énekelni a gyerkőc számára is ismerős melódiát. Ez nálunk a Micimackó. És láss csodát, bevált! Az én gyönyörű kislányom mosolyogva hallgatta. Ó-R-Á-K-O-N keresztül. De a cserébe kapott csendért és mosolyért megérte.
Ez a mi titkunk. E titok birtokában már semmi sem akadályoz meg bennünket, hogy a következő utazásunkat szervezzük.
