Az árajánlatokban megjelölt hat számjegyű (amely ráadásul nem egyessel, de még nem is kettessel, ha nagyon nagy szerencsénk van, akkor talán hármassal kezdődik) összeget kétféleképpen lehet kifizetni: vagy van egy ausztrál/amerikai rokon, aki merő önzetlenségből minden évben leteszi elénk a csekket, vagy spórolunk rá az előző nyaralás vége óta. Mivel az első változat nem opció, vagyis nincs dúsgazdag rokonunk, a másodikat szoktuk alkalmazni, ami egyáltalán nem könnyű, mert öt gyerek a hétköznapokban is sokba kerül.
Tehát spórolunk… De hogyan? Minden hónapban van egy fix összeg, amelyet akkor is félreteszünk, ha épp el tudnánk költeni - és mindig épp el tudnánk költeni - egy külön számlára, amelyhez NEM nyúlunk… vész esetén sem, mert az túl egyszerű lenne, viszont nyaralni meg kell. Muszáj. A családi béke, a lelki egyensúly fenntartása, a feltöltődés ugyanis nagyon fontos egy ekkora család esetében mind nekünk, szülőknek, mind a gyerekeknek, ezért a pihenés elmaradása súlyosabb követkeményekkel járna, mintha lemondanánk valami olyanról, amely annyira nem fontos. Vagyis az, de néha - vagyis egy nagyon nagycsaládban gyakran - muszáj fontossági sorrendet felállítani és a közös élményszerzés nálunk az elsők között van, mert bár a tárgyak tekintetében lehet, hogy nem tudunk mindent megadni a gyerekeinknek, és az együtt töltött idő, a közös programok nem adnak kézzel fogható emlékeket a számukra, de valami sokkal többel ajándékozzák meg őket. Én legalábbis ebben hiszek és ezt mutatja az is, hogy időről-időre előkerülnek a régebbi pihenéseken készült fotók és a fényképek nézegetése közben zajló párbeszédekből igazolást nyernek a korábbi szavaim. A gyerekeink örömmel emlékeznek, mesélnek az adott helyekről, kacagva idézik fel édesanya vagy édesapa kalandparkbeli bénázásait, mert ők persze mindent tökéletesen csináltak elsőre - én mondjuk másképp emlékszem -, a végén pedig egymás szavába vágva kérdezik: mikor indulunk újra együtt valahova?
Kell ennél jobb bizonyíték arra, hogy igenis megéri lemondani bizonyos dolgokról, hogy életre szóló élménnyel ajándékozhassuk meg őket és persze magunkat? Szerintem nem és ez így van jól.
