Én még egyelőre megúsztam az effajta döntéshelyzetet, illetve, ha mégis előfordult, hogy menni kellett, akkor se messzire, de sokat meséltek már gyerekes ismerőseim barátaim arról, hogy miként szokták latolgatni a kérdést. Van aki már egy tüsszentést követően úgy dönt, hogy esélytelen az indulás és inkább lemondja, de van, aki úgy van vele, hogy inkább megpróbálja, legfeljebb, ha nincs más hátra, akkor hazajönnek, idő előtt.
Sőt, egy ismerősöm olyat is mesélt, hogy az egyik lánya mindig olyan izgatott, ha mennek valahova, vagy akár csak egy ovis kirándulásra készül, hogy szinte minden esetben belázasodik előtte lévő nap... És persze utána semmi... Szegény gyerek pedig számtalanszor maradt így már le egy csomó mindenről úgy, hogy az utazás vagy kirándulás napján végül, makk egészségesen, otthon üldögélt.
Teljes mértékben egyéni döntés kérdése, no és persze az adott állapotáé is, hogy miként döntünk. Egyrészt befolyásoló tényező lehet, hogy mi a baj vagy a gyerkőc kora, de az is, hogy mennyire szokta mondjuk egy nátha ledönteni a gyermekünket a lábáról. Ha semmiképp nem szeretnénk kockáztatni, ráadásul teljesen értelmetlen is lenne nekiindulni, akkor érdemes elcsúsztatni a téli vakációzásunk idejét. De ha kisebb nátha gyötri gyermekünket és mégis amellett döntünk, hogy megyünk, akkor azért a biztonság kedvéért nem árt körbenézni az utazás előtt, hogy ha kell, merre találunk gyerekorvost a környéken
Azt meg persze már mondani se kell (bár azt betegség nélkül is minden szülőnek alapvető), hogy pakoljuk be a pakkba a kis gyógyszeres neszeszert benne láz, illetve fájdalomcsillapítóval, esetleg vitaminnal, és a szokásos túlélőfelszereléssel (sebtapasz, jód, stb.). Így biztosak lehetünk, hogy nem jövünk zavarba, hogyha valami kisebb probléma merülne fel a gyermekünkkel vagy akár velünk az utazásunk során.
Írásunk még a témában: kidsoasis.hu/blog/cikk/2015/10/21/beteg-a-gyerek-utazunk-utazunk/
