Az év nagy részében egy mókuskerékben teperünk, és véletlenül mindig pont úgy alakul, hogy a karácsony előtti utolsó hétvégén tudunk némi időt szánni arra, hogy beszerezzük az ajándékokat. És ez a néhány óra mondható-e ugyan családi kikapcsolódásnak? Nem hiszem! Legalábbis a klasszikus esetben biztosan nem, amikor a meglepetések beszerzését az utolsó pillanatokra tartogatjuk. De családosként hogyan is zajlik az a karácsonyi mizéria?
Hosszú ajándéklista. Mellékelten toll, amely eredetileg arra hivatott, hogy minél több tételt kihúzhassunk végre a végeláthatatlan jegyzékből. De valahogy nem megy, vagy legalábbis nagyon lassan. Valamiért alig-alig találunk valamit a polcokon, ami az eredeti tervben szerepelt. Akkor most gyorsan változtassuk meg a tervet, írjuk át. De a feszültség fokozódik! "Anya, anya, csokiit, csokiiit!" Csemeténk vergődik a bevásárlókocsiban. A babakocsiban természetesen eleve nem szándékozott helyet foglalni. Persze ha szabadon engedjük, hirtelen igazi kis vadember válik belőle: futkározik, miközben leemel ezt-azt a polcokról, és előszeretettel hajigálja a kosárba. Akkor már inkább vergődjön szegény, csak még egy icipicit, hátha történik valami csoda, és néhány percen belül megtelik a kosár a tökéletes ajándékokkal. Természetesen díszcsomagolásban. Miközben mindenki olyan éhes, hogy már a bundáskenyér illatával is beérné, legalábbis hazáig.
Semmiféle ajándéklista, esetleg egy-két kósza ötlet, vagy még az sem. Első körben nem találunk semmit. Másodjára még inkább szemügyre vesszük a polcok végeláthatatlan sorának kínálatát. Talán valami akad, de csak akkor, ha tényleg nem találunk jobbat. A gyerek sír, egyre türelmetlenebb. Na, jó, beérjük néhány üveg jobb fajta borral meg magas minőségű bonbonnal, csak hogy mindenki érezze a törődést. Még a gyerek is! Aztán indulás haza, gyorsan, tempósan, mert eltörött a mécses...
Ezekben az esetekben sajnos abszolút nem mondhatjuk, hogy egy családbarát karácsonyi bevásárlás részesei voltunk. Akkor mégis hogyan oldjuk meg a nagy feladatot, ráadásul gyerek(ek)kel? A legfontosabb szabály: lehetőleg NE egy nagybevásárlás keretében!
Az idei az első év, hogy valóban apránként, részletekben szerezzük be szeretteinknek a meglepetéseket. Már ősszel elkezdhetünk célirányosan járni-kelni, és ha meglátunk valamit, ami a nagyi vagy a barátnő álma, vagy jól passzol a személyiségéhez, nyugodtan csapjunk le rá! Semmi gond nem lesz abból, ha a meglepi pihen egy-két hónapot a szekrény mélyén. Sőt, talán túlzásnak tűnik, de miért is ne: akár már a családi nyaraláson is vehetünk valami nagyobb személyes szuvenírt a hűtőmágnes mellé, amit nem a vakációzás után adunk át, hanem jegeljük karácsonyig. Nagy segítség, ha írásban is rögzítjük megajándékozandó szeretteink névsorát, esetleg a terveket, ki minek örülne. Azt javaslom, ha szeretnénk megőrizni nyugalmunkat az advent időszakában, és a kisebb gyerkőcöket sem szeretnénk kitenni egy kellemetlen tortúrának, akkor az ünnepek előtt már néhány hónappal járjunk nyitott szemmel. A drága szabadidőnk sem fogja annyira megsínyleni, és persze a pénztárcánk sem!
Ha mindenkinek részletekben szerezzük be a neki szánt csomagocskát, sokkal nyugodtabb lélekkel vághatunk neki a szeretet ünnepének. Így talán az igazi varázsa sem fog elveszni ennek a meghitt eseménynek, mert mire megkondulnak az ünnepi harangok, a szívünknek is lesz ideje méltó díszbe öltözni - nem csupán a karácsonyfának.
