Olyan ez, mint egy szürreális álom vagy egy akadályverseny. Kifejezetten szülők számára kifejleszett erőfitogatás, amelyen a fizikális (birtokolod-e az erőt a gyerekek által nélkülözhetetlennek tartott játékok begyömöszöléséhez egy fele akkora helyre, mint amekkorát kitölteni képesek) és a mentális (ki tudja hosszabb ideig megőrizni a türelmét úgy, hogy a játékhalom folyamatosan nő, miközben a rendelkezésre álló tér fénysebességgel zsugorodik) képességeit is próbára teszik a résztvevőknek. És a végén mindig a leszármazottak győznek..., de ahogy a mondás is tartja: nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos.
A hely szűkössége miatt az évek alatt arra jutottam, hogy csak olyan játékok jöhetnek szóba, amelyek kicsire összehajthatóak, laposak, vagy könnyen idomulnak a bőröndökben fellelhető maradék helyek alakjához. Ezek alapján a nagy dobozos - persze, hogy ezek a kedvencek - társasjátékok mindig otthon maradnának, de egy találékony édesanya mindenre tudja a megoldást: a táblákat nem kevés munkával átrajzoltam fóliázott papírra (még szerencse, hogy egy lapnak két oldala van, így két játékot ütünk egy csapásra), így alig van súlyuk és könnyen feltekerhetők, a bábuk pedig bármilyen kis zacskóban elférnek.
Biztosan viszünk még egy-két kompakt, kártyaméretű dobozos társasjátékot, színes ceruzákat (papírt meg ugyebár bárhol lehet venni), sakkbábukat (aszfaltkrétával táblát rajzolni gyerekjáték). A legnagyobb gondot a kültéri játékok okozzák, mert formátlanok és nagyok, viszont a gyerekek szerint nélkülük nem lehet létezni. Szerencsére a papírsárkányok laposak és könnyűek, a labdákat - egy soha nem elég, mert tutira kidurran az első napon - is le lehet ereszteni és ha ügyesek vagyunk, a pumpát sem hagyjuk otthon. Mást nem szoktam engedélyezni, viszont mindig veszek néhány origami leckét az utazás előtt, hogy ha épp unatkozni támad kedvük a gyerekeknek, percek alatt tudjak nekik bumerángot vagy repülőt hajtogatni. Valamint soha nem felejtem el megkérdezni a vendéglátót, hogy szívószálat tart-e otthon, mert szappanbuborékot fújni a legtutibb dolog, ezt mindenkinek be kell látnia.
Bár folyamatosan arra törekszem, hogy a lehető legminimálisabbra szorítsam le a bőröndökbe kerülő játékok halmazát, vannak kötelező darabok, amit tutira nem szabad otthon hagyni, ha nyugalomra vágyunk, ezek pedig az alváshoz szükséges pihe-puha állatok, csücskös alvókák, mindenkinek életkora és ízlésvilága szerint.
Akárhová és akármikor is utazunk, játékok nélkül egy tapodtat sem teszünk. Annak ellenére sem, hogy minden alkalommal bebizonyosodik: megint többet vittünk, mint kellett volna, mert szinte elő sem veszik őket a pihenés alatt, annyi újdonsággal szembesülnek, hogy az épp eléggé leköti az élmények által még le nem taglózott szabad kapacitásukat.
