nagy kérdés, hogy milyen legyen a miniszünidő: elutazzunk vagy máshogy próbáljunk meg feltöltődni? Öt gyerekkel a világ egy egészen más dimenzióját tárja fel az ember előtt, mint amilyet valaha is el tudott volna képzelni. Egy átlagos nap megszervezéséhez a kiindulási alap a hideg, józan fej, ehhez jön némi furfang, sok energia és nagyon pontos időbeosztás. Ha ezt megbolondítjuk néhány különórával, egy kis betegséggel, esetleg az átlagos komfortzónán kívül eső tevékenységgel (tájfutás három kerülettel arrébb, úszóverseny a legidétlenebb hétvégi időpontban), akkor igen gyorsan forróvá válik az a bizonyos hideg fej.
Ezek után el lehet képzelni, milyen is lenne az, ha a nagy nyári családi nyaralás mellett arra vetemednénk, hogy suliidő alatt is nekivágjunk a nagyvilágnak egy pár napos pihenés okán.
Öt gyerekkel nem lehet csak úgy leugrani valahova pihenni, legfeljebb a szomszédos parkba, de akkor is gyakorlatilag már a sarokról fordulhatunk vissza, mert elfelejtettünk pótpelenkát, pótruhát vinni. Legkisebbnek, nem vittem elegendő tízórait (igen, ez már az első száz méteren kiderül, mert ha eleget csomagoltam volna, akkor a kutyát nem érdekelné, ha viszont kevés, az már az első öt percben kiderül), otthon hagytuk a vizet stb.
Az egyik legfőbb gond egy ekkora családban az időfaktor. Pár nap egyszerűen nekünk nem elég, a kirándulás megszervezésére fordított idő legalább annyi, mint amennyi maga a pihenés időtartama lehetne, de inkább sokkal több, mert egy jó - elég nagy és jó beosztású, minimum félpanziót kínáló - szálláshely megtalálása komoly kutatómunkát feltételez…, de legalább a legtutibb helyek soha nem ötven kilométeres körzeten belül vannak. Ki érti ezt? De a kétségbeesés nem az én világom, irány a KidsOasis: ők már összegyűjtöttek egy csokorra valót ezek közül, nekünk már csak választani kell..., na, ha itt sem találnék megfelelőt, akkor elkezdhetnék komolyan aggódni.
Arról nem is beszélve, hogy a kisebbek életkoruknál fogva még nehezebben/lassabban alkalmazkodnak az új helyekhez, öt nap alatt így csak az idegeskedés maradna a nagy évközbeni hajtásban összegyűrt idegrendszerek kisimítása helyett.
Akkor mégis hogyan pihenünk év közben? Az összefüggő családi minihétvégék helyett egynapos, életkortól függetlenül, mindenki számára élvezhető és teljesíthető kirándulásokat szervezünk, kerékpározunk a lakóhelyünk zöldövezeti részein, családi rollerversenyt hirdetünk, lemegyünk a Dunához kavicsokat dobálni, felfedezzük az épített környezetünk nyújtotta páratlan lehetőségeket. Fontos, hogy tudjuk, nem csak úgy lehet pihenni, ha magunk mögött hagyjuk az otthonunkat, elég, ha kicsit más szemmel nézünk a saját szomszédságunkra, a máskor hétköznapinak tűnő tevékenységekre.
