Montázst a falra!
Válassz ki a képkeret nagyságától függően 3-5 jól sikerült fotót! Tudom, hogy nem könnyű, mert majdnem mindegyik tetszeni fog, de próbálj meg úgy szelektálni, hogy melyik az, amelyik éles, megérint, megdobogtatja a szívedet, vagy épp megmosolyogtat. Ezeket kellene aztán úgy elrendezned, hogy a képek sarkára, mellé, mögé az utazáshoz kapcsolódó tárgyakat is odaragasztod. Lehet az egy város- vagy metrótérkép, egy buszjegy, egy karszalag, logózott szalvéta vagy belépőjegy. Némelyik belépőjegy annyira szép, hogy az ember sajnálja kidobni, hát itt felhasználható. Egyfajta scrapbook techinka ez, aminek csak a képzeletünk szabhat határt. Garantáltan élvezni fogod, miközben egyedül vagy a gyerekekkel készíted. A neten (pl. a Pinteresten beírod a keresőbe, hogy travel memories) rengeteg inspiráló ötletet találsz, ha nincs ihleted. A kész mű aztán mehet a falra. Ha lesz több is, akkor akár kijelölhettek egy falfelületet ezeknek a képeknek.
Blogolj!
Nem késő elkezdeni. Van, aki a gyereke születése után kezd naplóírásba, van, aki csak az utazással kapcsolatos élményeit jegyzi le vagy csak a legjobb receptjeit. Mindegy is, a lényeg, hogy rendszeresen írj hozzá! Nem kell minden nap, már az is jó, ha csak a kiruccanásaitokról írsz, sőt olyan is van, aki csak a fényképeket tölti fel, és rövid magyarázatot ír alájuk. Az sem baj, ha nem a nagyközönségnek szánod az írásaidat, hiszen zárttá is tehető a blog vagy csak azok olvashatják, akiknek jogosultságot adsz ehhez. A legjobb képekből ide aztán bőven tölthetsz fel, amihez kedvedre írhatsz szöveget, címet. Az igazán megszállottak majd a gyerekek valamelyik születésnapjára kinyomtathatják, beköttethetik és átadhatják a gyerekeknek az irományt könyv formájában.
Vakációs napló
Ehhez nem kell más, mint egy csinos füzet. Ha lehet, kemény fedeles legyen, mert garantáltan sokat fogjátok lapozgatni, ha készen lesz. Az is fontos, hogy elég nagy legyen, hogy szépen el lehessen rendezni benne a fényképeket és a többi emléket. A tökéletes vakációs naplónak a lapjai is kissé vastagabbak, hogy a ragasztás vagy a filctollas rajzolás ne üssön át.
Ha még nem tud írni a gyerkőc, az előhívott fotók mellé buszjegyet, repülős beszállókártyát, képeslapot, szalvétát, névjegykártyát, karszalagot, belépőt lehet beragasztani, a szülő pedig odaírhatja a helyszínek nevét. Ha már tud ákombákom betűkkel írni a kicsi, akkor bízd rá ezt a feladatot! Valószínűleg a 2. vagy 3. nyáron már természetes lesz gyerekednek, hogy az utazás során kezébe került belépőjegyeket, térképet nem dobja ki, hanem azt mondja „Anya, erre szükségünk lesz a naplóba, kérlek tedd el!”
A már magabiztosan író, fogalmazó gyermek naplója akár igazi műalkotás is lehet. Hagyd, hogy rajzoljon bele, hogy kedvére díszítse, és persze ő adjon címet a képeknek! A legjobb rész úgyis az lesz, amikor majd együtt felidézitek az emlékeket, amikor újra átélitek a nyári kalandokat. Ha majd pár hónap vagy év múlva előveszitek a műveket, és elmélyülten lapozgatjátok, miközben a homlokotokra csaptok és felkiáltotok, hogy „Tényleg itt is voltunk!” és „Erre emlékszem, nagyon klassz volt, ugye elmegyünk máskor is?”
Fotókönyv
Ez egy kicsit költségesebb emlékmentő megoldás, ám cserébe egységes és igazán könyvszerű albumotok lesz. Itt csak annyi a dolgod, hogy keress egy felhasználóbarát fotókönyv programot, tegyél magad mellé egy csésze teát, és töltsd fel a legjobb képeidet az oldalra, amit aztán program elrendez. Írhatsz hozzá címet, hosszabb, rövidebb szöveget. Te választhatod ki a könyv méretét, stílusát. Ismerek olyan családot, akik minden nyaralásuk után ilyen fotókönyvbe rendezik a legjobban sikerült képeiket, és ott sorakozik a könyvespolcukon már jó pár kötet. Ajándéknak sem utolsó. Ovis, iskolás ballagásra vagy más neves eseményre is készíthetünk jópofa fotókönyvet.
Bármelyik emlékmentő ötletet is valósítod meg, bizsergető érzés lesz majd lapozni, ránézni, olvasni és azt mondogatni, hogy „Emlékszel?”
