De mégis milyen problémákkal szembesül az ember, ha gyerek(ek)kel utazik? Bármilyennel. De most komolyan! Gyerek(ek)kel szervezett családi utazás alatt bármi megtörténhet… és meg is történik.
Kezdjük az indulással. Ha gyerekkel utazunk – mit gyerekkel!, egy egész kis hadsereggel – nagyon fontos, hogy mikorra időzítjük az indulást. Van, aki inkább éjjel szeret utazni, ha hosszabb távra mennek, mások a kora reggeli indulás mellett teszik le a voksukat, megint mások egy rövid ebéd utáni szieszta után vágnak neki legszívesebb a világnak. Minden a gyerekek tűrőképességén múlik, valamint azon, hogy van-e elég hely a kocsiban, hogy kényelmesen tudjanak aludni, ha napnyugta után indulunk vagy elég izgalmas lesz-e a táj, amin áthaladunk, akad-e autóból is szemrevételezhető látnivaló az út során, ha napközben megyünk, hogy ne bolonduljuk meg az öt percenként felhangzó kérdéstől: “Messze van még?”.
Ezzel egyenértékű probléma a csomagolás, pláne öt gyerekkel. Gyakorlatilag a gyerekek még azt is magukkal szeretnék vinni, amivel nem is rendelkezünk, de hogy legalábbis az egész házat, az tuti. Ezzel szorosan összefügg a következő probléma, amellyel minden család találkozik, ha gyerekkel kell útra: hova tegyük a bőröndöket, hogyan juttassuk le a célállomáshoz, ha a gyerekeket is szeretnénk beültetni az autóba és mi magunk sem maradnánk otthon?
Lépjünk szintet! Bent ül mindenki az autóban, a csomagok is elrendezve, jöhet a következő lépcsőfok: mivel kössük le a gyerekeket az út során, ha nem akarjuk, hogy egész idő alatt a kütyüjeik felett görnyedjenek szótlanul és zombiként kászálódjanak ki az autóból a célállomáson?!
Ha sikerült lekötni a gyerekeket valami brilliáns, kevés eszközt igénylő játékkal, amely öt percnél tovább is kitart, akkor jöhet az étkezés problémaköre. Mit együnk, mit igyunk az utazás alatt, ami egészséges és kellően tápláló, hogy ne kelljen belőle fél mázsát készíteni, de így is mindenkinek jusson elegendő mennyiség.
Na, még mindig úgy gondolod, hogy túlzok? Mert tovább is van, mondjam még? Például a valódi család- és gyerekbarát szállás felkutatása, az utazás anyagi feltételeinek megteremtése, az ideális időpont kiválasztása stb.
Öt éve utazunk nagyon nagycsaládként, de most első alkalommal lesz, hogy nem egyszerűen, mint ötgyerekes család indulunk neki az éves vakációnak, hanem mint a KidsOasis – minősített családbarát szálláshelyek utazó nagykövetei. Úti célunk a Bakony, a bakonyszücsi Szerethető Zöld Ház. Hogyan készülünk, mi vált be nálunk, milyen apró trükkök vannak, amelyekkel igyekszem megkönnyíteni a szervezést, az indulást és az érkezést? Íme 3 tipp a házunk tájáról.
Hogy válasszunk családbarát szállást?
Sokan hiszik, hogy gyerekbarát szállást találni könnyű… ezt főleg azok hiszik, akiknek nincs gyerekük. Mert akiknek van, azok pontosan tudják, hogy a gyerekbarát meghatározás igen tág: a szülők és a vendéglátók pedig nem mindig – úgy is mondhatnánk, hogy a lehető legritkábban – értelmezik azonos módon ezt a fogalmat.
Mert például nagyon jó, ha egy szálláshelyen van konnektorvédő és vécéhez meg mosdóhoz való fellépő, különösen akkor, ha már kamaszkorba lépett a gyerek, de mennyivel jobb lenne, ha inkább ingyen lehetne biciklit bérelni vagy lenne éjszakai túralehetőség, hogy az amúgy szinte mindig unatkozó tiniben is felpezsdüljön a vér.
Egy ötgyerekes édesanyának a google a(z egyik) legjobb barátja – főleg, hogy a többiek már rég felszívódtak a sok gyereknek köszönhetően -, ezért gyakran vettem igénybe a kutakodáshoz, de nem egy csalódás ért már az így kiválasztott szállásokkal kapcsolatban: a képek nem mindig tükrözték hűen a valóságot és amúgy is elég nehéz képeken megmutatni, mitől is gyerekbarát egy szálláshely (a falnak támasztott sáros biciklik képéből nem az jön át, hogy milyen tuti terepbiciklizésre alkalmas pálya lehet valahol a közelben, hanem, hogy biztosan elfogyott a mosószer és a házigazdának is vannak lusta kamaszai).
Miután meguntam a hosszú levelezést a szóba jöhető szálláshelyek tulajdonosaival arról, hogy mit jelent számukra és mit jelent számomra a családbarát szállás szó (nem, nincs szükségünk kiskádra, hacsak azért nem, hogy abban tartsa Nagyfiú a közeli horgásztóból kifogott halakat, viszont jó lenne, ha előre elküldenék a menüajánlatot, hogy a gyerekek által nem preferált ételeket ki tudjam szűrni a listából és ne ott szembesüljük azzal, hogy inkább rágcsál a gyerek száraz kiflicsücsüköt, minthogy megegye a zsírban tocsogó oldalast), feladtam ezt a fajta keresgélést és inkább mások élményeire, valamint a hatodik érzékemre próbáltam hagyatkozni… aztán vagy bejött vagy nem.
A legegyszerűbb persze az lenne, ha a szállásadók és a szálláskeresők egy nyelvet beszélnének, de amíg várok a csodára, addig is előszeretettel használom a KidsOasisminősített rendszerét, mert könnyebben átlátom, hogy egy adott helyen mi vár ránk gyerekbarát címszó alatt és tekintetbe véve a gyerek közötti változatos korkülönbséget, milyen arányban állnak az adott hely kínálta előnyök és hátrányok.
Mikor utazzunk?
Biztos vagyok benne, hogy az “éjjel vagy nappal utazzunk” kérdés sok család életében felmerül a közös pihenés szervezésekor. Számunkra nincs választási opció: mi nappal utazunk és kész.
Ennek igen egyszerű oka van: az öt gyerek és a családunk kiterjedéséhez viszonyítva kicsi autónk, amely természetesen még így is lényegesen méretesebb, mint a nagy átlag, de nekünk akkor is szűkös, tehát – még felszínes és szaggatott – alvásra alkalmatlan, pláne hét ember számára. Ráadásul Nagylány tengeribeteg. Ezek így együtt épp elég indokot szolgáltatnak arra, hogy ne akarjunk az éjszaka leple alatt útnak indulni.
Őszintén szólva el se tudnám – nem is akarnám – képzelni, hogy milyen klassz dolog lehet éjjel megállni a vaksötétben, hogy Nagylányt fél perc alatt biztonságos távolságra juttassam az autónk kárpitozott belső részétől úgy, hogy közbe ne essünk bele az árokba, ne szurkáljon agyon a csalán és ne tévesszük egymást szem elől.
Mondjuk a nappali utazás is rejthet izgalmakat. A legtöbb helyen ugyanis délután kettő után lehet elfoglalni a szállást. Namármost nálunk Legkisebb ebéd után még alszik: egy óra felé bezuhan az ágyba és nagyon rossz esetben is fél négykor kel fel leghamarabb. Ebből kifolyólag két lehetséges opció közül választhatunk.
Vagy kikönyörgöm a vendéglátótól, hogy még délután két óra előtt elfoglalhassuk a szállást – elfogadva, hogy nem lesz makulátlan tisztaság minden sarokban az első napunkon…, majd csak a másodikon. Ha a kérésünk pozitív visszhangra talál, akkor kora reggel nekivághatunk az útnak és még azelőtt megérkezhetünk, hogy Legkisebb nekiáll panaszkodni az éhség miatt és a nagy bömbölésbe belefáradva elalszik az autóban. Ennek a megoldásnak a hátránya, hogy Legkisebbnek nincs ideje felfedezni az új helyet, a rögtönzött ebéd után egy ismeretlen ágyban fogja álomra hajtania a fejét… ez némi hanghatással szokott járni, még szerencse, hogy soha (?!) nem hagyjuk otthon az alvós állatot és nyunyit.
A másik lehetőség, hogy a délutáni otthoni alvás után ülünk be a kocsiba, hogy nekivágjuk a kalandnak. Ennek az előnye, hogy kipihent gyerekekkel öröm kocsiba ülni, hátránya, hogy későn érkezünk meg az úti célhoz, ezzel minden esti program eltolódik és a megszokottól később kerülnek ágyba. De végül is másnap lehet sokáig aludni…, illetve csak lehetne, mert valami rejtélyes oknál fogva a szünidei napokon nincs semmi, ami a gyerekeket az ágyban tartaná addig, amíg mi is össze nem szedjük magunkat – elvégre pihennni jöttünk vagy mi a szösz -, nem úgy, mint az iskolai időszakban, amikor mágnesként vonzza őket az ágy minden reggel.
Igazából a család habitusától függ, hogy éjjel vagy nappal utazunk, a lényeg, hogy zökkenőmentes legyen az indulás és az érkezés, a lehetőségekhez mérten pedig mindenki kipihenten vágjon neki a közös családi programoknak.
Mi kerüljön a csomagba?
A családi nyaralásra való készülés egyik sarkalatos pontja a csomagolás. Milyen ruhákat, tárgyakat, felszereléseket vigyünk magunkkal, amelyek tényleg nélkülözhetetlenek és melyek azok, amelyeket suttyomban kiemelhetünk a degeszre tömött pakkokból, mert úgysem fog hiányozni senkinek, csak a gyerekek szeme kívánja a pakolás során?
Elsődleges szempont lehet a csomagok összeállításánál, hogy milyen szálláshelyet foglaltunk: a magasabb kategóriájuk szállásokon biztosak lehetünk benne, hogy a szobába be van készítve törölköző, fürdőköntös, hajszárító, a családbarát szállásokon pedig tudható, hogy a gyerekekre is gondolnak az alapfelszerelés összeállításakor.
Ha viszont egyszerűbb szállást választottunk, mert olyan helyre utazunk, ahol ez adja magát, feltétlenül érdeklődjük meg, nem kell-e például ágyneműt vinnünk magunkkal, mert igen kellemetlen lehet, ha a helyszínen szembesülünk ezzel a problémával.
Öt gyerek esetén a csomagokban a legnagyobb helyet a játékok mellett természetesen a ruhák foglalják el. Nagyon sokféle módon próbáltam már a minimálisra redukálni a ruhák mennyiségét, de mindig akkor jártam a legjobban, ha egymással jól kombinálható és kevéssé gyűrődő, vagy legalább a gyűrődéseket a mintájuk által elrejteni képes darabokat igyekeztem elpakolni.
Mivel leggyakrabban nyáron vágunk neki a nagyvilágnak, ezért mindig viszünk magunkkal pár pólót, rövidnadrágot, szoknyát (Nagylány kedvéért), fehérneműt, pizsamát, hűvös időre pedig ugyanezen típusú ruhákból a hosszú változatot (hosszú ujjú póló, kardigán, sportosabb és hétköznapi hosszúnadrág), na és persze minden időre felkészülve, az esőkabát soha nem maradhat otthon. Természetesen a kezdet kezdetén nem magamtól voltam ilyen okos, hanem a gyerekeim cserkésztáborba szóló felszereléslistáját vettem alapul és őszintén szólva nagyon bevált. Azóta persze már fejből is tudom a tételeket, de néha azért jó összevetni biztos, ami biztos alapon a tuti listával. Egy-egy rend csinosabb ruha is mindig ott figyel a csomagok tetején, mert ki tudja, merre vet a jó sorunk a nyaralás alatt.
Mivel nálunk alap, hogy a vakáció alatt biztosan ellátogatunk egy stradra, soha nem hagyjuk otthon a fürdőruhát, sőt, mindig kettőt viszünk mindenkinek, ha az egyikkel gond adódna, vagy épp nem száradna meg időre. A strandra törölközővel is mindig készülünk, mert hiába van a szálláson, a medencék mellé azokat nem mindig vihetjük magunkkal.
Cipőfronton a helytakarékosságra helyezem a hangsúlyt: utazni általában túracipőben utazunk, ugyanis az foglalja a legtöbb helyet, ha nagyon kényelmetlen, a kocsiban le lehet venni. A szandál, a papucs és egy vékony vászoncipő pedig épp elfér a sok játék mellett.
Mi kell még? Piperecuccok. A legtöbb helyen a tusfürdő és a szappan a szállodai alapkészlet része, de öt gyerek mellett soha nem elég, szóval a nagycsaládi nesszeszerbe mindig ott figyel a borotva, a fogkefe, fogkrém, sampon, fésű, testápoló, arckrém, naptej, körömvágó olló, varrókészlet mellett a kedvenc, közös tusfürdő is.
Természetesen mindenkinek mások az igényei, hogy milyen tárgyakat visz magával az útra, de egy alapkészlet mindig jó, ha van, hogy legyen miből kiindulni, mert a túl sok holmiból lehet szortírozni, a kevésből viszont csak a gond adódhat.
Utazni sokféleképpen lehet, a spontán, hirtelen döntéseknek is megvan az idejük és az előnyük, de a gyerekekkel való utazás nekem akkor felhőtlen, ha legalább a felkészülés és az indulás jól szervezett, mert a helyszínen már bármi megtörténhet és öt gyerekkel meg is történik.
Még több praktikus tanácsra vágysz? Olvasd el Praktikanya rovatunk írásait!
