Amióta a törökök kivonultak, jöttek mentek az idegen hódítók. Legjobban az erre portyázó kurucokat kedveltem, ők sokszor megpihentek a közelemben, siklósi vár felé haladva, és a Tenkes kapitányát emlegették suttogva.
Amikor Mária Terézia volt az uralkodó, svábok beszélgettek körülöttem.Tőlük tudtam meg az értékemet, mert ők bezzeg sokoldalúan felhasználták minden részemet:
Fiatal levelemet nyersen salátába, virágaimat borok és likőrök ízesítéséhez használták fel. Gyümölcsömből zselét, lekvárt főztek, de nyersen is fogyaszthattak,ezt is kinéztem belőlük.
Legnépszerűbb azonban a 19. század végén akkor voltam, amikor rájöttek, hogy termésemből bort is készíthetnek! A pogányi malomhoz vezető poros úton az öreg Sztankó bácsi is meg-megpihent alattam, amikor dudorászva a szőlőhegyre igyekezett.
Manapság a gyógyszeriparnak vagyok a hálás alapanyaga, ezt írják rólam: A galagonya a szív oxigénellátását javítja, ezért mindenféle szívbetegség esetén javallott, káros mellékhatásai nincsenek. Gyógyteát friss hajtásaiból, leveleiből, vagy terméséből készíthetünk, de utóbbiak nyersen is fogyaszthatók.
A Zsályaliget nemrég körülölelt engem, ezért sok vidám gyermek és büszke léptű felnőtt gyakran meg tud csodálni. Érzem, a szeretetük még sokáig fog éltetni!
Nemrég Weöres Sándor rólam írt ilyen szépeket, ha kedved van, a Sebő-együttesmegzenésítésében dalold velem: https://www.youtube.com/watch?v=psrT9b3FjmA
"Őszi éjjel izzik, a galagonya izzik a galagonya ruhája.
Zúg a tüske, szél szalad ide-oda, reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt: lánnyá válik, sírni kezd.
Őszi éjjel izzik, a galagonya izzik a galagonya ruhája."
(Weöres Sándor: Galagonya)
Gyere el hozzám, örülök minden találkozásnak!
Támogatók: Zsályaliget apraja- nagyja, Pogányi Óvoda, iskola minden tagja
