Öt gyerek mellett, illetve alatt rengeteg fajtát kipróbáltunk már, törni is törtünk jópárat, de nincs egységes vélemény abban a tekintetben, hogy melyik a legjobb. Mindegyik gyerekünk másmilyet szeret, mert mások az elvárásaik: van, akinek a gyorsaság számít, másnak az, hogy könnyen fel lehessen húzni a domboldalon, megint más azt szereti, ha szinte nincs is alatta semmi, mintha a havon siklana (=bob, hócsúszka), én meg - meglepő módon - azt, ha biztonságos.
Gyerekkoromban imádtam szánkózni: a vidéki házunk közelében rengeteg siklásra alkalmas kisebb-nagyobb dombocska volt és a szánkózás iránti rajongásom még az után sem csökkent, hogy egy bobról való jókora borulásom következtében a hó alatt rejtőző konzervdoboz nem kímélte az arcom egyik felét.
Felnőttkoromra ez az érzés elmúlt és inkább a liftező gyomrom került előtérbe meg a félelemmel vegyes iszonyat, miközben a gyerekeimet nézem lefelé száguldani a lejtőn, miközben azon morfondírozok, mi a jobb: ha fent állok a dombtetőn, ahol még van lehetőségem elmondani nekik, hogy mire figyeljenek, vagy a célnál állok, ahol meg gyorsan össze tudom kaparni őket, ha megesett az eset és felborult a szánkó.
Örök dilemma.
Ha mégis meg kéne neveznem néhány alaptulajdonságot, amelyektől szerintem egy szánkó jó, akkor az elsők között a stabilitást és a strapabírást említeném. Ha csak ez a két tényező számítana, akkor valószínűleg fém szánkóink lennének (mert ugye egy hét fős nagycsaládban nem egy, sőt nem is kettő, hanem három példány is fellelhető eme remek járműből), mégsem azok vannak. Az ok igen egyszerű: nehezek, a gyerekeim meg gyengék… vagyis nem, csak mindig úgy tesznek, amikor fel kell rángatni a domboldalon a szánkót, hátha megsajnálom őket. De nem… én is gyenge vagyok… meg Férj is…, ha szánkót kell cibálni a gravitáció ellenében, akkor mindenki gyenge, bezzeg, ha siklani kell…!
Így marad a fa változat. Abból viszont csakis a méregdrága, nem összecsukhatós, bivalyerős példányok. Az összecsukhatós minden szempontból nagyon praktikus, ha nem használjuk, de sajnos a pályán akkor is megadja magát a jól kitalált koncepciójának, amikor nem kéne… s ez rém kellemetlen tud lenni.
Én személy szerint soha, semmilyen kiegészítőt nem vásároltam szánkóhoz, így karfát sem… azt figyeltem meg a gyerekeimnél, hogy ők úgy tekintenek ezekre az “akadályokra”, mint amelyeket le kell győzni… és meg is teszik, ráadásul a sérülés esélye is nagyobb, ha egy karfán is át kell esni, mintha simán a szánkó ülőfelületéről gurulnának le.
A fenti okfejtés ellenére a jó szánkó legfőbb ismérve mégiscsak a hó! Hulljon hát a pelyhes, s irány a természet!
