Saját bőrönd
Elsőként érdemes meglepni a kicsit egy saját bőrönddel, főleg, ha sokat utazunk. Már az egész kicsi totyogó is örül, ha saját csomagja van, bár ekkor azért még érdemesebb egy apró hátizsákot adni neki. 4-5 évesen már megkaphatja az első bőröndjét.
Bár a kereskedelmi forgalomban rengeteg mesefigurás, csillogó-villogó gyerekbőröndöt lehet kapni, érdemes olyat választani, ami jó minőségű és tartós: egy olyan utazóbőrönd, aminek kiesik a kereke, elromlik a cipzárja, túl nehéz, vagy gyenge anyagból készült előbb utóbb inkább bosszúságot, mint örömet okoz – ráadásul ha évente kell újat venni, még drágább is. Ha lehet, tudjon gurulni és praktikus, ha keményfedelű.
Nem véletlenül beszélünk bőröndről: a 90-es években dívott gerincferdítő utazótáska vagy a gyerekméretre szabott túrazsák nem a legpraktikusabb a szállodai utazáshoz. Egyikben sem lehet rendet tartani a nyaralás alatt.
Elsőként és legfőképpen a gyerekünk nevét és a telefonszámunkat helyezzük jól látható helyre. Ha nincs a bőröndön erre kialakított hely, akkor a fogantyújára lehet ragasztani széles ragasztószalaggal.
Együtt pakolunk
Az óvodás gyerek pakolását még érdemes felügyelni (nehogy Pöttyös Panni sorsára jussunk). Nemcsak a bőrönd bepakolását, de az otthoni ruhásszekrény rendben tartását is elősegíthetjük egy praktikus hajtogatási módszer elsajátításával. Mi tapasztalatból a Konmari módszert ajánljuk! Ha ez alapján tanítod meg a ruhák hajtogatását és tárolását, akkor a bőrönd átlátható lesz és a nyaralás alatt sokkal könnyebb rendet tartani benne. Az első néhány alkalommal csináljuk együtt, de ez ne jelentse azt, hogy folyton kijavítjuk a munkáját (valljuk be, mi, akiket álmában kerget a vasalás szellem, ezt nehezen álljuk meg)! Ez általános alapszabály: akkor marad meg a kedve az önálló munkához, ha sikerélménye van – akkor is, ha ennek az ára néhány gyűrött póló a családi utazáson.
Egyedül pakolok
Korábban már megénekeltük a listaírás praktikusságát. Azt ajánljuk, hogy ha eljött a pillanat, hogy felügyelet nélkül pakoljon be a gyerek (ez olyan 6-8 éves kor körül lesz, nagy egyéni eltérésekkel), tanítsuk meg listát írni.
Gondolatban éljünk végig egy napot a nyaraláson: reggel felkelünk, fogat mosunk – kell tehát fogkefe. Aztán felöltözünk és megfésülködünk – kellenek ruhák, fésű, hajbavalók stb. Ez a gyerekek számára is személetes arról nem is beszélve, hogy rendszerezett gondolkodást tanítunk nekik vele. Ha végigértünk a napon, akkor gondoljuk át a különleges helyzeteket: özönvíz, hasraesés, betegség stb.
A kész lista minden utazásnál hasznos itiner a gyerekek kezében, érdemes a bőröndben tartani, esetleg kinyomtatni a számítógépen, laminálni. Ha ez kész, akkor hagyjuk őket magukra. AZ iskolás gyerekeknél már azt is meg lehet próbálni, hogy nem nézzük át a csomagot és nem teszünk fel ellenőrző kérdéseket: rábízzuk, legyen az ő felelőssége.
De mi történik, ha valami otthon marad? Egész biztosan lesz ilyen. Sőt, jó, ha előfordul: akkor a cseperedő gyermek szembesül vele és megpróbálja megoldani. A legfontosabb dolgokról – pénz, iratok, gyógyszerek, esetleg a fürdőruha – mi gondoskodjunk, a többit bízzuk rá. Ha otthon marad a zsebpénz, anélkül kell boldogulni. Ha nincs pizsama, választ az ott lévők közül alvósruhát.
És ez innentől már nemcsak a nyaralásról szól…
