Praktikanya

Praktikanya kiakad: Tényleg ilyen körülményes egy gyerekülés vásárlása?

Bevallom őszintén, hogy a fiam megszületése előtt nem nagyon vittem túlzásba a gyerekülésen való agyalást. Az elején nyilván nem, mert kaptunk egy hiper-szuper hordozót, amit könnyedén be tudtunk helyezni az autóba, aztán amikor már ülni is tudott, meg már ki is nőtte a gyerkőc a hordozót, akkor megint csak kaptunk egy ülést. Kölcsön ugyan, de kaptunk. (Ezért jó, ha van egy csomó unokatesó a családban...)
Praktikanya kiakad: Tényleg ilyen körülményes egy gyerekülés vásárlása?

Aztán teltek szépen a hónapok, akitől kaptuk az éppen használat alatt lévő darabot, újabb babával ajándékozta meg a családot, tehát úgy nézett ki a helyzet, hogy előbb vagy utóbb, ülés után kell néznünk.

A férjem, nagyjából éjt nappallá téve bújta a szakirodalmat, a különböző oldalakat, hogy mégis milyen gyerekülést vásároljunk. És mindezt hetekig csinálta.

Már a guta ütögetett, hogy mit lehet ezzel ennyi időt elvesztegetni, amikor felvilágosított a tesztekről, a méretekről, a típusokról, a visszajelzésekről, az anyagokról... na és persze az árakról. Azt hiszem itt volt az a pont, amikor már nem bólogattam megadón (persze odafigyelve), hanem a szívemhez kaptam az összegeket hallva, merthogy aranyáron vannak azok a darabok, amelyek tényleg jó minőséget képviselnek.

Ekkor kérdeztem meg, hogy nem lehet ilyeneket esetleg használtan vásárolni? Majd erre jött a rövid és gyors „NEM” válasz. Amire én persze gyorsan vissza is kérdeztem, hogy „MIÉRT?” Majd elmagyarázta, hogy a szakirodalmat bújva rábukkant olyan érvekre is, hogy mivel nem tudhatjuk, hogy ne adj’ Isten valaha érte-e valamilyen sérülés az ülést, így könnyen lehet, hogy olyat veszünk, ami nem biztonságos.

Megadtam magam és akkor úgy döntöttem, csináljuk, nézzük meg...

Fel is kutattuk, hogy hol lehet a kiválasztott darabokat élőben megtekinteni. Amikor megérkeztünk, célirányosan haladtunk is az ülésarzenál felé. A párom már kívülről fújta a típusneveket, amiket az ott lévő hölgy készségesen meg is mutatott.

Elkezdtük őket nézegetni és nagyon jól tettük, hogy nem csak online rendeltünk, mert végül nem az lett, amiket eredetileg néztünk, hanem egy harmadik verzió. Az egyiknek ugyanis akkora volt az úgynevezett pajzs része, hogy az eladólány elmondása szerint rendszeresen viszik vissza a modellt, mert a gyerekek utálják, a másiktól pedig frászt kapott a fiam, amikor megpróbáltuk beleültetni.

Volt azonban egy harmadik, amibe az apróságunk magától akart bemászni, jó volt az anyaga, ki is látott belőle, nem is ijedt meg tőle. És a legjobb az egészben, hogy ez a modell az egyik „kedvencünk” újabb verziója, ami szintén szuperbiztonságos és kényelmes. Persze, ennek az árától is szikrákat szórtak a szemeim, de mind a férjem, mind az ismerőseim azzal nyugtattak, hogy hosszú évekig ki fogja a gyereket szolgálni, szóval ezt akár egy befektetésnek is felfoghatom.

Megvettük tehát az ülést, és most már így pár hét és néhány nagyobb családi utazás távlatából meg kell, hogy mondjam, remek döntésnek bizonyult. A korábbi ülésünkhöz képest klasszisokkal jobb, biztonságosabb, tartja a gyereket ott, ahol kell és úgy ahogy kell.

Összességében tehát be kell lássam, hogy bármilyen tortúra is volt ez a beszerzés, érdemes jól körbejárni a témát, mielőtt ilyen beruházásra adjuk a fejünket.